HU/BG 9.15
15. VERS
- jñāna-yajñena cāpy anye
- yajanto mām upāsate
- ekatvena pṛthaktvena
- bahudhā viśvato-mukham
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
FORDÍTÁS
Mások, akik a tudás művelésével hajtanak végre áldozatot, a Legfelsőbb Urat mint az egyetlent, a sokban jelenlévőt és a kozmikus formát imádják.
MAGYARÁZAT
Ez a vers a korábbi versek összefoglalása. Az Úr azt mondja Arjunának, hogy aki tisztán Kṛṣṇa-tudatú, s akit nem érdekel más, mint Kṛṣṇa, azt mahātmānak hívják. Vannak azonban mások, akik nem érték el teljesen a mahātmā szintet, és szintén Kṛṣṇát imádják, de más úton. Ezek közül a boldogtalanról, a szegényről, a kíváncsiról és a tudásra vágyóról már volt szó. Vannak azonban olyanok, akik még náluk is alacsonyabb szinten állnak. Három csoportra oszthatók: 1. az önmagát imádó, aki magát a Legfelsőbb Úrral azonosítja, 2. az, aki saját elképzelése szerint kitalál egy formát a Legfelsőbb Úrról, és azt imádja, valamint 3. az, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége viśva-rūpáját, kozmikus formáját fogadja el és imádja. A három közül a legalacsonyabb szinten az áll – s egyben az a leggyakoribb is –, aki monistának vallja magát, s abban a hiszemben, hogy ő a Legfelsőbb Úr, saját magát imádja. Az ilyen emberek azt hiszik, hogy azonosak a Legfelsőbb Úrral, s ezzel a mentalitással saját magukat imádják. Ez is egyfajta Isten-imádat, mert megértették, hogy nem az anyagi test, hanem a lélek az énjük – legalább eddig a felfogásig eljutottak. Az imperszonalisták általában ily módon imádják a Legfelsőbb Urat. A második csoportot a félistenek imádói alkotják, akik bármilyen elképzelt formát a Legfelsőbb Úr formájának vélnek. A harmadik csoportba azok tartoznak, akik a megnyilvánult anyagi univerzumon túl semmit sem képesek felfogni. Magát az univerzumot hiszik a legfelsőbb létezőnek, s azt imádják. Az univerzum szintén az Úr egyik formája.