HU/BG 17.15
15. VERS
- anudvega-karaṁ vākyaṁ
- satyaṁ priya-hitaṁ ca yat
- svādhyāyābhyasanaṁ caiva
- vāṅ-mayaṁ tapa ucyate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
anudvega-karam – nem felzaklató; vākyam – szavak; satyam – igaz; priya – kedves; hitam – jóakaró; ca – is; yat – ami; svādhyāya – a Védák tanulmányozása; abhyasanam – gyakorlás; ca – is; eva – bizony; vāk-mayam – a beszédnek; tapaḥ – a fegyelmezése; ucyate – úgy mondják.
FORDÍTÁS
A beszéd fegyelmezése abból áll, hogy az ember igazmondó, kedvesen, jóakaróan szól, másokat nem zaklat fel, és rendszeresen idézi a védikus irodalmat.
MAGYARÁZAT
Nem szabad semmi olyat mondanunk, ami felkavarhat másokat. A tanítványait oktató tanár természetesen kimondhatja az igazságot a tanítás érdekében, másokhoz azonban nem szabad így beszélnie, mert ezzel megzavarná őket. Ez a beszéd fegyelmezése. Ehhez az is hozzátartozik, hogy nem szabad ostobaságot mondanunk. Ha valaki olyanok társaságában beszél, akik a lelki életet gyakorolják, állításait alá kell támasztania az írásokból vett idézetekkel. Szavai igazának bizonyítékául mindig tudnia kell azonnal idézni a megfelelő szentírásokat. Az ilyen beszéd ugyanakkor a fülnek is legyen nagyon kellemes. Ha valaki így beszél, az neki magának is a javára válik, és az emberi társadalom felemelkedését is elősegíti. A védikus irodalom határtalan, s nekünk tanulmányoznunk kell ezeket az írásokat. Ezt nevezik a beszéd fegyelmezésének.