HU/BG 11.14
14. VERS
- ततः स विस्मयाविष्टो हृष्टरोमा धनञ्जयः ।
- प्रणम्य शिरसा देवं कृताञ्जलिरभाषत ॥१४॥
- tataḥ sa vismayāviṣṭo
- hṛṣṭa-romā dhanañjayaḥ
- praṇamya śirasā devaṁ
- kṛtāñjalir abhāṣata
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ – ezután; saḥ – ő; vismaya-āviṣṭaḥ – csodálattól lenyűgözve; hṛṣṭa-romā – a nagy eksztázis következtében egész testében borzongva; dhanañjayaḥ – Arjuna; praṇamya – hódolatát ajánlva; śirasā – fejével; devam – az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; kṛta-añjaliḥ – összetett kézzel; abhāṣata – mondani kezdte.
FORDÍTÁS
Arjuna zavarodottan, döbbenettel hajtotta meg fejét, hogy hódolatát ajánlja, s testét borzongás járta át. Aztán összetett kézzel imádkozni kezdett a Legfelsőbb Úrhoz.
MAGYARÁZAT
Amikor az isteni látvány feltárult Arjuna előtt, Kṛṣṇa és Arjuna viszonya azonnal megváltozott. Kapcsolatuk korábban a barátságon alapult, de most, a kinyilatkoztatás után Arjuna nagy tisztelettel ajánlja hódolatát, s a kozmikus formát magasztalva összetett kézzel imádkozik Kṛṣṇához. Arjuna barátsága tehát csodáló imádattá alakult át. A nagy bhakták Kṛṣṇát a különféle kapcsolatok tárházának látják. Az írások tizenkét fő kapcsolatról tesznek említést, melyek mindegyike jelen van Kṛṣṇában. Úgy is nevezik Őt, mint minden olyan kapcsolat óceánja, amely két élőlény között, az istenek között vagy a Legfelsőbb Úr és a bhaktái között fennállhat.
Arjunát megihlette ez a csodálattal teli kapcsolat, és noha nagyon józan, nyugodt és csendes természetű volt, hirtelen eksztázis töltötte el, testét borzongás járta át, s összetett kézzel tiszteletét ajánlotta a Legfelsőbb Úrnak. Természetesen azonban mindezt nem félelemből tette, hanem a Legfelsőbb Úr iránti csodálatból. A látvány ámulattal töltötte el, s ez felülkerekedett a természetes, szeretetteljes baráti viszonyon.