HU/BG 2.69
69. VERS
- या निशा सर्वभूतानां तस्यां जागर्ति संयमी ।
- यस्यां जाग्रति भूतानि सा निशा पश्यतो मुनेः ॥६९॥
- yā niśā sarva-bhūtānāṁ
- tasyāṁ jāgarti saṁyamī
- yasyāṁ jāgrati bhūtāni
- sā niśā paśyato muneḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yā – ami; niśā – éj; sarva – minden; bhūtānām – élőlénynek; tasyām – abban; jāgarti – éber; saṁyamī – a fegyelmezett; yasyām – amelyikben; jāgrati – ébren van; bhūtāni – minden lény; sā – az; niśā – éjjel; paśyataḥ – a befelé tekintő; muneḥ – bölcsnek.
FORDÍTÁS
Ami minden lény számára éjjel, ébredés az a fegyelmezett embernek, míg az élőlények ébrenléte a bensőt látó bölcsnek éjszaka.
MAGYARÁZAT
Az értelmes emberek két csoportot alkotnak. Az egyikbe azok tartoznak, akiknek intelligenciája az érzékkielégítést szolgáló anyagi tettekre korlátozódik, míg a másikba azok, akik befelé tekintenek, s készen állnak az önmegvalósításra. Az introspektív, gondolkodó bölcs cselekedetei éjszakát jelentenek a materializmusba merült embereknek. Mivel a materialisták mit sem tudnak az önmegvalósításról, ilyenkor is folytatják álmukat, ám a befelé tekintő bölcs ébren marad az ő „éjszakájukban”. A bölcs transzcendentális örömöt érez, amint fokozatosan fejlődik a lelki életben, míg az anyagi tetteket végrehajtó ember az önmegvalósítás szempontjából alszik, s az érzéki gyönyörök különféle változatairól álmodva néha boldognak, néha pedig boldogtalannak érzi magát. Az anyagi boldogság vagy boldogtalanság közömbösen hat a befelé fordulóra, s miközben folytatja az önmegvalósítást szolgáló tetteit, az anyagi visszahatások nem zavarják meg.