HU/BG 5.19
19. VERS
- इहैव तैर्जितः सर्गो येषां साम्ये स्थितं मनः ।
- निर्दोषं हि समं ब्रह्म तस्माद् ब्रह्मणि ते स्थिताः ॥१९॥
- ihaiva tair jitaḥ sargo
- yeṣāṁ sāmye sthitaṁ manaḥ
- nirdoṣaṁ hi samaṁ brahma
- tasmād brahmaṇi te sthitāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
iha – ebben az életben; eva – bizony; taiḥ – általuk; jitaḥ – legyőzött; sargaḥ – születés és halál; yeṣām – akiké; sāmye – nyugalomban; sthitam – ilyen helyzetben van; manaḥ – elme; nirdoṣam – hibátlan; hi – bizony; samam – egyensúlyban; brahma – mint a Legfelsőbb; tasmāt – ezért; brahmaṇi – a Legfelsőbben; te – ők; sthitāḥ – vannak.
FORDÍTÁS
Akiknek elméje a rendíthetetlenségben és kiegyensúlyozottságban állapodott meg, azok már legyőzték a születést és a halált. Hibátlanok ők, mint a Brahman, s így már a Brahmanban vannak.
MAGYARÁZAT
A fenti vers szerint az önmegvalósítást elértek ismertetőjele az elme kiegyensúlyozottsága. Akik valóban elérték ezt a síkot, azokra úgy kell tekinteni, hogy ők már legyőzték az anyagi lét törvényeit, vagyis a születést és a halált. Amíg az ember a testével azonosítja magát, addig feltételekhez kötött léleknek számít, ám amint önvalója felismerése révén felemelkedik a kiegyensúlyozottság szintjére, azonnal megszabadul a feltételekhez kötött élettől. Más szóval többé nem lesz arra ítélve, hogy megszülessen az anyagi világban – halála után a lelki égbe kerülhet. Az Úr hibátlan, mert mentes a vonzódástól és a gyűlölettől. Ha az élőlény megtisztul ezektől, ő is hibátlan lesz. Alkalmassá válik arra, hogy belépjen a lelki világba, s úgy kell rá tekinteni, hogy már felszabadult. Ismertetőjeleiről a következőkben olvashatunk.