HU/Prabhupada 0013 - Huszonnégy órás elfoglaltság
Lecture on BG 2.49-51 -- New York, April 5, 1966
Jógah karmaszu kausalam (Bg. 2.50.). Kausalam azt jelenti: szakmai fortély. Mint amikor két ember dolgozik. Az egyik nagyon jó szakember, a másik kevésbé. Még a gépeknél is előfordul, hogy valami elromlik bennük. A kevésbé hozzáértő egész nap vizsgálja, hogy mit kell rendbe hozni, míg a szakember azonnal látja, hogy mi a hiba. Összeköt néhány kábelt így vagy úgy, és a gép elindul. Brüm-brüm brüm-brüm brüm-brüm. Mint ahogy néha nekünk is nehézségeink támadnak ezzel a kazettás magnóval és akkor jön Károly, vagy valaki más és megjavítja. Tehát mindenhez szükség van szaktudásra. A karma azt jelenti: dolgozni. Dolgoznunk kell. Munka nélkül ez a test és a lélek sem tudna együttműködni. Nagy tévedés azt hinni, hogy ha valaki lelki megvalósításra akar szert tenni, annak nem kell dolgoznia. Nem. Neki még többet kell dolgoznia. Akik nem foglalkoznak az önvaló megismerésével, talán csak nyolc órát dolgoznak naponta, viszont akik az önmegvalósításra törekednek, azok a nap huszonnégy órájában ezzel foglalkoznak. Ez a különbség. És ezt a különbséget… Anyagi szinten is, a testi életfelfogásban is, ha csak nyolc órát dolgozol, elfáradsz. Viszont ha lelki cél érdekében többet dolgozol, mint huszonnégy óra… Sajnos huszonnégy óránál több idő nem áll a rendelkezésedre. Még akkor sem érzel fáradtságot. Én mondom ezt neked. Ez a saját tapasztalatom. Ez a saját tapasztalatom. Itt vagyok, mindig dolgozom, olvasok vagy írok valamit, olvasok vagy írok, huszonnégy órán át. Ha éhes vagyok, eszem valamit. Ha pedig álmos vagyok, elmegyek aludni. Egyébként soha nem érzem magamat fáradtnak. Megkérdezheted Pált, hogy tényleg így van-e. És közben nagyon jól érzem magam. Nem érzem magam fáradtnak. Aki lelki szinten van, szintén nem fogja érezni… Inkább az nem tetszik majd neki, ha aludnia kell, ha aludnia kell: „Jaj, az alvás csak púp a hátamra.” Látod? Csökkenteni szeretné az alvásra szánt időt. Így imádkozunk: vandé rúpa-szanátanau raghu-jugau sri-dzsíva-gópálakau (Sri Sad-gószvámj-astaka). A hat Gószvámi, őket az Úr Csaitanja küldte, hogy beszéljenek erről a tudományról. Rendkívül sok könyvet írtak. Biztosan meglepődsz azon, hogy csupán másfél-két órát aludtak naponta, nem többet. De néha még ennyit sem.