HU/Prabhupada 0074 - Miért kellene állatokat enned?

Előző oldal - videó 0073

Következő oldal - videó 0075

Original Vaniquotes page in English

---

Load video

YouTube

YouTube might collect personal data. Privacy Policy

ContinueDismiss

Lecture on BG 4.21 -- Bombay, April 10, 1974

Minden le van írva a Bhagavad-gítában. A Bhagavad-gíta nem azt mondja, hogy azért vagy életben, mert kapsz levegőt. Nem. A Bhagavad-gíta (3.14.) azt mondja: annád bhavanti bhútáni. Anna jelentése: gabona. Szükségünk van a gabonára. „Mindenki teste gabonaféléken él.” (Bg. 3.14.) A Bhagavad-gíta sosem mondja: „Nem kell enned. Csupán lélegezz és gyakorold a jógát.” Nem. Viszont ne együnk se sokat, se keveset. Ez az ajánlás. Juktáhára-viháraszja (Bg. 6.17.). Ne együnk többet, se kevesebbet. És nirásíh. Nirásíh jelentése: mentes a fényűzés iránti vágytól. Manapság egyre több és több érzékkielégítésre vágyunk. Ez nem javasolt. Ha el szeretnéd érni a tökéletességet, azt úgy hívják: tapaszja. Lehetnek vágyaink, de nem szabad felesleges dolgokra vágynunk. Mindenkinek joga van enni, még az állatoknak is. Mindenkinek joga van ehhez. Mégis mivel arra vágyunk, hogy több élvezetre tegyünk szert, ezért az állatoknak még esélyt sem adunk arra, hogy megfelelően élhessenek, ellenben azon fáradozunk, hogy megehessük őket. Erre nincs szükség. Ezt hívják nirásíhnak. Miért kellene állatokat enned? Ez civilizálatlan. Éhínség idején az ősemberek lehet, hogy állatokat ettek, mert nem értettek a növénytermesztéshez. Ám amikor az emberi társadalom civilizálódik, képessé válik a növénytermesztésre, tehéntartásra, anélkül, hogy megenné őket. Megfelelő mennyiségű tejhez juthat. Tejből és gabonából számos ételt lehet készíteni. Nem szabad szükségtelenül, ennél több élvezetre vágynunk. Aztán, itt az áll: kurvan nápnóti kilbisam (Bg. 4.21.). Kilbisam jelentése: bűnös cselekedetek visszahatása. Kilbisam. Ha tehát nem vágyunk többre, mint ami a fenntartásunkhoz kell, még akkor sem keveredünk bűnös tettekbe (kurvan api), amikor dolgozunk. Munka közben, szándékosan vagy nem szándékosan vallástalan vagy bűnös tetteket hajtunk végre, ám ha csupán tisztességes életre vágyunk, akkor nem hatnak ránk a bűnös visszahatások. Az életünknek mentesnek kell lennie minden bűnös visszahatástól. Ellenkező esetben szenvednünk kell. Nem hisszük el, habár rengeteg nyomorúsággal találkozunk. Honnan jön a 8 400 000 faj? Rengeteg élőlény nagyon nyomorúságos körülmények között él. Természetesen az állatok vagy az élőlények nem tudják, de emberként ismernünk kell a nyomorúságos lét okát. Ez a mája illúziója. Még egy olyan is, mint… a malac, nagyon koszos körülmények között él, moslékot eszik, ennek ellenére boldognak hiszi magát. Ezért hízik akkorára. Ha valaki nagyon boldog, elkezd hízni. Ha megnézed ezeket a nagyon zsíros disznókat, mit esznek? Moslékot esznek és koszos helyen élnek. Közben azt gondolják: „Nagyon boldogok vagyunk.” Tehát ez a mája illúziója. Aki nyomorúságos körülmények között él, a mája illúziója alatt azt képzeli, hogy vele minden rendben, az élete tökéletes. Ám az, aki magasabb tudati szinten van, látja mások nyomorúságos életkörülményeit. Tehát az illúzió adott, de a tudás, a jó társulás és a sásztra, guru, szent emberek útmutatásainak elfogadásával mindenki megtudhatja, hogy mi az élet értelme és élhet aszerint. Tehát ez Krisna tanítása (a nirásíh): ne legyenek felesleges vágyaink, ne akarjunk többet, mint ami a fenntartásunkhoz kell. Ezt hívják nirásíhnak. Nirásíh másik jelentése: kevésbé ragaszkodni az anyagi élvezetekhez. Ez lehetséges, amennyiben teljes tudásunk van arról, hogy: „nem ez a test vagyok. Lélek vagyok. Arra van szükségem, hogy fejlődjek a lelki tudásban.” Így elérhetjük a nirásíht. Ez a tapaszja, a lemondás, a vezeklés része. Mára az emberek elfelejtették. Nem ismerik a lemondásokat. Ám az emberi lét éppen erre való. „[A]nnak, aki emberi testbe került, […] [l]emondást és vezeklést kell végeznie […]. Ilyen tettekkel megtisztítja a szívét, s […] akkor örök, gyönyör-teli élet vár rá.” (Bhág. 5.5.1.) Ez a sásztra tanítása. Az emberi lét vezeklésre való. És a vezeklés… Ezért a védikus életfelfogás szerint az élet vezekléssel kezdődik (brahmacsári). Brahmacsári. A diákot gurukulába küldik, hogy cölibátust gyakoroljon. Ez lemondás, nem egy kényelmes élet. A földön feküdni, házról házra járni és alamizsnáért könyörögni a tanító számára. De nem fáradnak bele. Mivel gyerekek, ha megtanítják őket a lemondásokra, a kisujjukban lesz. A nőket úgy hívják, hogy anyácska. „Anyácska, adj egy kis alamizsnát.” Ezután visszatérnek a tanítójuk házába. Mindenük a tanáruk tulajdona. Ez a brahmacsári élet. Ez a vezeklés. Tapó divjam (Bhág. 5.5.1.). A védikus kultúra az, ahol a gyermekeknek életük kezdetétől fogva meg kell tanulniuk a lemondást, a cölibátust. Cölibátus. A brahmacsári nem találkozhat fiatal lányokkal. Ha a tanító felesége fiatal, vele sem lehet semmilyen kapcsolata. Ezek a korlátozások. Hol találkozol manapság cölibátussal? Nincsenek brahmacsárik. Ez a kali-júga. Nincs vezeklés.