HU/Prabhupada 0484 - A prema érett állapotú bhava

Előző oldal - videó 0483

Következő oldal - videó 0485

Original Vaniquotes page in English

---

Load video

YouTube

YouTube might collect personal data. Privacy Policy

ContinueDismiss

Lecture -- Seattle, October 18, 1968

Prabhupāda: Van kérdés?

Jaya-Gopala: Mi a különbség a bhava és a prema között?

Prabhupāda: Prema érett állapotú bhava. Csakúgy, mint egy érett mangó és egy zöld mangó. A zöld mangó az érett mangó előzménye. De az érett mangó íze jobb, mint az éretlen mangóé. Hasonlóképpen, mielőtt elérnék az Istenszeretet, különböző szintek léteznek. Mint a mangó ugyanaz, de különböző fázisokon megy keresztül, aztán egy napon szép, sárga színű, teljesen érett mangó lesz, aminek nagyon finom az íze. Ugyanaz a mangó. A mangó marad, de éretté válik. Ahogy a példában a mangó a kezdetben egy virág, majd fokozatosan egy kis gyümölccsé válik. Majd fokozatosan növekszik. Aztán nagyon kemény és zöld lesz. majd fokozatosan kicsit sárgássá válik, és végül teljesen megérik. Ez a folyamata mindennek. Az anyagi világban is, hat állapot létezik, az utolsó a pusztulás.

Ennél a mangós példánál, vagy bármilyen más anyagi példánál el tudjuk fogadni, hogy szükség van a növekedésre, a fejlődésre, de az anyagi példa nem tökéletes. Mint a mangót, amikor megérett, valaki megeszi, és ez rendben van. Máskülönben túlérik, elrohad, aztán leesik és vége. Ilyen az anyagi világ. De a lelki nem ilyen. Ott nincs pusztulás. Ha egyszer a szeretet érett állapotába kerülsz, akkor az a tökéletes szint folytatódik örökké, és az életed sikeres lesz. Premā pum-artho mahān. Különböző típusú tökéletességek léteznek az anyagi világban. Valaki azt gondolja: „Ez az élet tökéletessége. " A materialisták azt gondolják, „Ha szépen élvezem az érzékeimmel, az maga az élet tökéletessége." Ez az ő nézőpotjuk. És amikor frusztráltak lesznek, kitalálnak, vagy megpróbálnak kitalálni valami jobbat. Ha egy materialistát nem tanítják, akkor a valami jobb az ugyanazt jelenti – szex és mámor, ez minden. Egyszerűen felelőtlenné válik. Ez minden. Mert nincs útmutatás. Keres, kutat valami jobb után, de mivel nincs útmutatás, ugyanarra a következtetésre jut, szex és kábítószerek – a felejtés érdekében. Ha egy üzletember sikertelen, az nagyon zavarja őt. Megpróbál felejteni az ital segítségével. De ez mesterséges próbálkozás. Valójában nem ez az orvosság. Mennyi ideig tudunk felejteni? Aludni – meddig tudsz aludni? Ismét felébredsz, ismét ugyanabban a helyzetben vagy. Nem ez a megoldás. De ha eljutsz az Isten iránti szeretet szintjére, akkor természetes módon elfelejted mindezt az ostobaságot. Természetes módon. Param dṛṣṭvā nivartate (BG 2.59). Ha találsz valami ízletesebbet, zamatosabbat, feladod ezeket az ostoba dolgokat, amiknek nem olyan kellemes az íze.

Szóval a Krisna-tudat is ilyen. Elvezet egy olyan szintre, ahol már elfelejted az összes itteni ostobaságot. Ez az igazi élet. Brahma-bhūtaḥ prasannātmā (BG 18.54). Amint ebbe az állapotba kerülsz, azt tapasztalod, hogy vidám vagy. Ezt érzed mindenhol. Sok példa van erre. Tehát, ha ezt az anyagi világot úgy fogadod el, hogy kapcsolatban van Kṛṣṇával, akkor megízlelheted az Isten iránti szeretetet, még ebben az anyagi világban is. Valójában az anyagi világ azt jelenti, hogy teljesen elfelejtjük Istent vagy Kṛṣṇát. Ez az anyagi világ. Különben, ha teljesen Kṛṣṇa-tudatban lennél, akkor csak a lelki világot látnád, még itt, ebben az anyagi világban is. A tudat – minden a tudatosság. Ugyanaz a példa. Mint ahogy a király és a bogár is ugyanazon a trónon ül, de a bogár azt érti: „Az én dolgom, hogy egy kis vért szerezzek." Ez minden. A király pedig tudja: „Uralkodnom kell. Én vagyok az ország uralkodója." Tehát ugyanazon a helyen ülnek, de a tudatuk különbözik. Hasonlóképpen, ha a tudatod Kṛṣṇa-tudattossá teszed, akkor bárhol is légy, Vaikuṇṭhán vagy. Bárhol légy, nem számít.