HU/Prabhupada 0784 - Ha nem Istennek kedves helyzetben cselekszünk, akkor māyā fogságában tevékenykedünk
Lecture on SB 6.1.44 -- Los Angeles, July 25, 1975
Tehát bárki, akinek anyagi teste van, egy percre sem tudja megállni, hogy ne csináljon valamit. Na hy akarma-kṛt. Ilyen a természete. Muszáj neki... Akár a gyerekeknek. A gyerekek mindig nyugtalanok. Hasonlóképpen... „A gyermek a felnőtt férfi apja." Amikor apa lesz valakiből, ugyanaz a nyughatatlanság jellemzi, mert ez a természet rendje. Na hi dehavān akarma-kṛt. Ha tehát valaki nem a megfelelő munkával foglalja le magát, akkor szükségszerűen helytelenül cselekszik majd. Ez természetes. Dolgozni kell. Ezért a rest agy az ördög műhelye. Ha valaki tétlenül üldögél, az agya dolgozik, az elméje is dolgozik. A testi működés folytatódik.
Ha tehát nem a jó munkával foglalja el magát valaki, akkor szükségképpen a rosszat kell csinálnia. Ha pedig nem a jó tevékenységben merül el az illető és a másikkal foglalja le magát... Két dolog létezik csak: jó és rossz. Valamelyikkel lefoglalja magát az ember. Ha nem kapunk utasítást vagy tanítást arra vonatkozóan, hogyan cselekedjünk a helyes tevékenységben, akkor a rosszat fogjuk végezni. A rossz munka māyāt jelenti, a jó tevékenység Istent. Csak két dolog van: Isten és māyā. Ha nem Istennek kedves helyzetben cselekszünk, akkor māyā fogságában tevékenykedünk. Ezt a Caitanya-caritāmṛta egy igen egyszerű verse magyarázza el, haiyā māyāra dāsa, kari nāna abhilāṣa: „Amint māyā szolgája leszek, egy sor ostobaságot hozok létre a filozófia és a tudomány nevében." Ez történik most is. Az úgynevezett filozófia és tudomány mind ostobaság, rossz tevékenység. Lehet, hogy ez nagyon erősen hangzik így, de tény. Ha nem... Vegyük például azt, hogy annyi tudós, filozófus és hippi van, aki kábítószert fogyaszt. Miért történhetett mindez? Mert nem a jó tevékenységgel foglalják le magukat. Néhányak közülük úgynevezett tudósok vagy filozófusok, van köztük hippi, de mindannyian rossz tevékenységben merülnek el, asat. Asat és sat. A sat állandóságot jelent, az asat ideiglenességet.
Ismernünk kell tehát az alaphelyzetünket. Ezt nem ismerjük. Sat vagyunk, örökké létező; ezért úgy kell cselekednünk, hogy az az örök életünkre kedvező legyen. Ez a sat. Ezért utasítanak a Védák arra, hogy asato mā sad gamaḥ (Bṛhadāraṇyaka Upaniṣad 1.3.28.): „Ne merüljetek el az ideiglenes tevékenységekben, a testi dolgokban... A testi szükségletek nem tartanak örökké. Gyermekként a testem is egy gyermeké, később a szükségleteim eltérnek apám szükségleteitől. Mindenki a testi szükségletekkel van elfoglalva. Ezért mondják azt, dehavān na hy akarma-kṛt. kāriṇāṁ guṇa-saṅgo 'sti. Fertőzés. Meg kell ezt értenünk a gyakorlat szintjén. Ha valaki testét megfertőzi valamilyen betegség, szenvednie kell. Ha nem fertőződik meg a test, ha nem hat rá semmilyen mérgező dolog, az illető egészséges marad. Ezért azt mondják, sambhavanti hi bhadrāṇi viparītāni ca anaghaḥ. Viparītāni. Viparī azt jelenti: épp az ellentéte. Sambhavanti bhadrāṇi. Valaki kedvező módon cselekszik, valaki pedig viparītāni, pont ellenkezőleg, kedvezőtlenül. Ily módon válunk zavarodottá, egyik életről a másikra.