HU/SB 1.5.14
14. VERS
- tato ’nyathā kiñcana yad vivakṣataḥ
- pṛthag dṛśas tat-kṛta-rūpa-nāmabhiḥ
- na karhicit kvāpi ca duḥsthitā matir
- labheta vātāhata-naur ivāspadam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—abból; anyathā—más; kiñcana—valami; yat—bármi; vivakṣataḥ—vágysz arra, hogy leírd; pṛthak—külön; dṛśaḥ—látás; tat-kṛta—abból következő; rūpa—forma; nāmabhiḥ—nevek által; na karhicit—soha; kvāpi—bármennyi; ca—és; duḥsthitā matiḥ—ingadozó elme; labheta—nyer; vāta-āhata—a szél megzavarja; nauḥ—hajó; iva—mint; āspadam—hely.
FORDÍTÁS
Bármiről akarsz írni, amiben az Úr nem látható, annak eredménye csupán az, hogy a különféle formák, nevek és következmények felkavarják az elmét, ahogyan a szél űzi a hajót, melynek nincs hol megpihennie.
MAGYARÁZAT
Śrī Vyāsadeva a Védikus Irodalom leírásainak összeállítója. A transzcendentális megvalósításnak sokféle útjáról ír: a gyümölcsöző cselekedetekről, a spekulatív tudásról, a misztikus képességekről és az odaadó szolgálatról. Emellett a Purāṇákban a különféle formájú és elnevezésű számtalan félisten imádatát is javasolta. Ennek eredményeképpen az emberek nem tudják, hogyan rögzítsék elméjüket az Úr odaadó szolgálatában: mindig zavarban vannak az önmegvalósítás valódi útjának megtalálását illetően. Śrīla Nāradadeva ezt a hiányosságot emelte ki a Vyāsadeva által összeállított Védikus Írásokban, s megpróbálta kihangsúlyozni, hogy mindent kizárólag a Legfelsőbb Úrral kapcsolatban kell leírni. Valójában nem létezik semmi más, csak az Úr; az Úr nyilvánul meg különböző kiterjedéseiben. Ő a gyökere a teljes fának, Ő a gyomra a teljes testnek. A gyökér öntözése a megfelelő folyamat, ha a fát akarjuk megöntözni, mint ahogy a gyomrot étellel ellátva a test minden része energiához jut. Śrīla Vyāsadevának a Bhāgavata Purāṇán kívül nem kellett volna más Purāṇát összeállítania, mert a legkisebb eltérés attól zavart okozhat az önmegvalósításban. Ha a legparányibb eltérés zavart eredményezhet, akkor mit mondhatunk az Abszolút Igazsághoz, az Istenség Személyiségéhez nem kapcsolódó gondolatok szándékos terjesztéséről? A félistenimádat azzal okozza a legnagyobb bajt, hogy határozott panteisztikus felfogást teremt, és sajnálatos módon sok olyan vallásos szekta kialakulását eredményezi, amely károsan hat a Bhāgavatam elveinek fejlődésére, holott egyedül a Bhāgavatam az, amely a transzcendentális szeretettel végzett odaadó szolgálat által megmutatja a pontos irányt, hogyan valósíthatjuk meg örök kapcsolatunkat Istennel. Ebből a szempontból helyénvaló a kavargó szél megzavarta hajó példája. A panteisták eltérített elméje sohasem érheti el az önmegvalósítás tökéletességét, mert imádatuk célját hibásan megválasztva kedvezőtlen feltételeket teremtettek.