HU/SB 1.5: Narada a Srimad-Bhagavatamra tanítja Vyasadevát

Śrīmad-Bhāgavatam - Első Ének - ÖTÖDIK FEJEZET: Nārada a Śrīmad-Bhāgavatamra tanítja Vyāsadevát


1.5.1. vers: Sūta Gosvāmī szólt: Az istenek bölcse [Nārada] kényelmesen leült, és szemmel láthatóan mosolyogva így szólt a brāhmaṇák bölcséhez [Vedavyāsához].

1.5.2. vers: Szavait Vyāsadevához, Parāśara fiához intézve Nārada így kérdezett: Elégedett vagy-e, ha a testtel és az elmével azonosítod magad, s ezeket tekinted az önmegvalósítás céljának?

1.5.3. vers: Érdeklődésed mindent átfogó volt, s tanulmányaidat sikeresen befejezted. Kétségtelenül nagy és csodálatos művet alkottál, a Mahābhāratát, amely a különféle védikus következtetések részletes magyarázatával van teli.

1.5.4. vers: Teljes egészében elmagyaráztad a személytelen Brahmant éppúgy, mint az abból származó tudást. Miért kellene elkeseredned mindezek ellenére, azt gondolva, hogy nem végeztél teljes munkát, kedves prabhu?

1.5.5. vers: Śrī Vyāsadeva szólt: Minden, amit elmondtál rólam, tökéletesen igaz, mindezek ellenére mégis békétlen vagyok. Ezért elégedetlenségem alapvető okáról téged kérdezlek, aki korlátlan tudással rendelkezel, hiszen Brahmā sarja vagy, a magától-születetté [aki anyagi anya és apa nélkül jött a világra].

1.5.6. vers: Uram! Te ismersz minden titkot, mert az anyagi világ teremtőjét és elpusztítóját, a lelki világ fenntartóját imádod, az eredeti Istenség Személyiségét, aki fölötte áll az anyagi természet három kötőerejének.

1.5.7. vers: Akár a nap, a három világban bárhová mehetsz, s mint a levegő, mindenki bensőjébe behatolsz. Épp olyan vagy, mint a mindent átható Felsőlélek. Kérlek hát, találd meg a hibát, amely annak ellenére bennem rejlik, hogy a szabályokat és fogadalmakat követve a transzcendensben merülök el!

1.5.8. vers: Śrī Nārada így szólt: Nem beszéltél az Istenség Személyiségének fenséges és makulátlan dicsőségéről. Mit ér az a filozófia, amely nem nyújt elégedettséget az Úr transzcendentális érzékeinek?

1.5.9. vers: Ó, nagy bölcs! Részletesen leírtad a vallásos cselekedetekkel kezdődő négy elvet, ám az Istenség Személyisége, Vāsudeva dicsőségéről nem beszéltél.

1.5.10. vers: Azok a szavak, amelyek nem az Úr dicsőségét írják le    —    aki egyedül meg tudja szentelni az egész univerzumot    —,    a szentek szerint olyanok, mint a varjak zarándokhelye, amely semmi élvezetet nem nyújt a teljesen tökéletes emberek számára, mert ők a transzcendentális birodalom lakói.

1.5.11. vers: Ám az az irodalom, amelyet a határtalan Legfelsőbb Úr neve, híre, formája és kedvtelése transzcendentális dicsőségének leírása tölt meg, másféle alkotás, tele transzcendentális szavakkal, melyek forradalmat hoznak a világ félrevezetett civilizációjának istentelen életébe. Az ilyen transzcendentális irodalmat, még ha tökéletlen alkotás is, a megtisztult, valóban őszinte emberek hallgatják, éneklik és elfogadják.

1.5.12. vers: Ha az önmegvalósítás tudománya nem tartalmazza a Tévedhetetlenről (Istenről) szóló felfogást, nem tűnik jónak még akkor sem, ha minden anyagi vonzalomtól mentes. Mi haszna hát a gyümölcsöző cselekedeteknek    —    amelyek kezdettől fogva fájdalmat okoznak és természetükből adódóan mulandóak    —,    ha nem az Úr odaadó szolgálatában végzik őket?

1.5.13. vers: Ó, Vyāsadeva! Látásod tökéletes, hírneved töretlen. Fogadalmad szilárdan állod és hű vagy az igazsághoz, így képes vagy transzba merülve az Úr kedvteléseire gondolni, hogy megszabadítsd az embereket az anyagi kötelékektől.

1.5.14. vers: Bármiről akarsz írni, amiben az Úr nem látható, annak eredménye csupán az, hogy a különféle formák, nevek és következmények felkavarják az elmét, ahogyan a szél űzi a hajót, melynek nincs hol megpihennie.

1.5.15. vers: Az emberek természetüknél fogva hajlanak az élvezetre, s te a vallás nevében erre biztattad őket. Ez elítélendő és teljesen ésszerűtlen tett. Mivel a te utasításaid vezetik őket, vallásként fogadják majd el az ilyen cselekedeteket, s nem törődnek a tilalmakkal.

1.5.16. vers: A Legfelsőbb Úr korlátlan. Csak az anyagi boldogságért végzett tettektől visszavonult, tapasztalt ember érdemli meg, hogy megértse a lelki értékekkel teli tudományt. Ezért azok számára, akik anyagi ragaszkodásaik miatt nincsenek ilyen szerencsés helyzetben, a Legfelsőbb Úr transzcendentális cselekedeteinek leírásán keresztül kell megmutatnod a transzcendentális megvalósítás útjait.

1.5.17. vers: Aki felhagyott anyagi kötelességeivel, hogy az Úr odaadó szolgálatába merüljön, visszaeshet, ha nem jutott még el egy kellőképpen érett szintre, mégsem áll fenn azonban annak a veszélye, hogy nem ér el sikert. Ezzel szemben egy abhakta még akkor sem nyer semmit, ha végzi dharmája szerinti kötelességét.

1.5.18. vers: Azoknak, akik valóban intelligensek és filozófiai beállítottságúak, csak arra a fontos célra kell törekedniük, melyet az ember a legfelsőbb bolygótól a legalsóbbig [Brahmalokától Pātāláig] vándorolva sem érhet el. Ami az érzéki élvezetből származó boldogságot illeti, azt idővel automatikusan megkapja az ember, mint ahogyan idővel szenvedésben is részünk lesz, bár nem vágyunk rá.

1.5.19. vers: Kedves Vyāsám! Az Úr Kṛṣṇa bhaktája még akkor sem zuhan az anyagi létbe, mint mások (például a gyümölcsöző munkát végzők), ha valahogyan visszaesik, mert az, aki egyszer megérezte az Úr lótuszlábainak ízét, nem tud semmi mást tenni, mint újra és újra arra az eksztázisra emlékezni.

1.5.20. vers: A Legfelsőbb Úr, az Istenség Személyisége Maga ez a világmindenség, mégis különbözik tőle. Egyedül Tőle származik ez a kozmikus megnyilvánulás, amely Benne nyugszik, és Bele merül majd a megsemmisülés után. Te jól tudod mindezt; én csupán egy rövid áttekintést adtam.

1.5.21. vers: Látásod tökéletes. Ismered a Felsőlelket, az Istenség Személyiségét, mert az Úr teljes részeként vagy jelen. Noha születetlen vagy, megjelentél ezen a földön, hogy az emberiség javát szolgáld. Ezért kérlek, még színesebben írj az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Śrī Kṛṣṇa transzcendentális kedvteléseiről!

1.5.22. vers: A művelt körök határozott végkövetkeztetése az, hogy a tudás fejlesztésének    —    a lemondásnak, a Védák tanulmányozásának, az áldozatoknak, a himnuszok vibrálásának és az adományozásnak    —    az igazi célja az Úr transzcendentális leírásában tetőzik, akiről válogatott költemények írnak.

1.5.23. vers: Ó, Muni! A előző korszakban egy cseléd fiaként születtem meg, aki a Vedāntát követő brāhmaṇák szolgálatában állt. Míg az esős évszak négy hónapja alatt e szentek együtt éltek, személyes szolgálatukba szegődtem.

1.5.24. vers: Bár természetük nem volt részrehajló, a Vedānta e követői megáldottak indokolatlan kegyükkel. Én magam kisfiú létemre önfegyelmezett voltam. Nem ragaszkodtam a játékokhoz, sőt csintalan sem voltam, s nem beszéltem többet a szükségesnél.

1.5.25. vers: Csupán egyszer történt, hogy engedélyükkel megettem ételmaradékukat, s ettől minden bűnöm nyomban gyökerestől megsemmisült. E tettem által szívem megtisztult, s a transzcendentalisták természete vonzóvá vált számomra.

1.5.26. vers: Ó, Vyāsadeva! A kiváló vedāntisták társaságában, az ő kegyükből hallhattam, amint az Úr Kṛṣṇa elragadó tetteiről beszéltek. Figyelmesen hallgattam őket, s az élvezet, hogy hallhatok az Istenség Személyiségéről, minden pillanattal fokozódott.

1.5.27. vers: Ó, nagy bölcs! Amint megéreztem az ízt, amit az Istenség Személyisége nyújt, megingathatatlan figyelemmel hallgattam mindent, ami Róla szólt. S ahogy kifejlődött bennem ez az íz, megvalósítottam, hogy csupán tudatlanságom miatt fogadtam el e durva és finom fizikai burkot, hiszen az Úr és én egyaránt transzcendentálisak vagyunk.

1.5.28. vers: Két évszakon keresztül    —    az esős évszakban és ősszel    —    volt alkalmam hallgatni e nagy lelkeket, a bölcseket, amint állandóan az Úr Hari örök, töretlen dicsőségét zengték. Ahogy odaadó szolgálatom folyama útnak indult, a tudatlanság és a szenvedély kötőereje nem fedett be többé.

1.5.29. vers: Nagyon ragaszkodtam azokhoz a bölcsekhez. Udvarias voltam hozzájuk, és szolgálatukban minden bűnömtől megszabadultam. Szívem mélyén erősen hittem bennük. Érzékeimet legyőztem, testemmel és elmémmel szigorúan követtem őket.

1.5.30. vers: Amikor elmentek, az elesett lelkekhez oly kegyes bhakti-vedānták átadták nekem a legbensőségesebb tanítást, amelyet Maga az Istenség Személyisége mondott el.

1.5.31. vers: E bensőséges tudás segítségével világosan megértettem az Úr Śrī Kṛṣṇa, mindenki teremtője, fenntartója és megsemmisítője energiájának hatását. Ezzel a tudással az ember visszatérhet Hozzá és személyesen találkozhat Vele.

1.5.32. vers: Ó, Vyāsadeva brāhmaṇa! A bölcsek kimondták, hogy a legjobb gyógymód minden baj és gyötrelem megszüntetésére az, ha az ember a Legfelsőbb Úr, az Istenség Személyisége [Śrī Kṛṣṇa] szolgálatának szenteli minden cselekedetét.

1.5.33. vers: Ó, nagy lélek! Nem gyógyítható-e egy betegség ugyanazzal a dologgal, mint ami magát a betegséget okozta, ha gyógykezelésként alkalmazzuk?

1.5.34. vers: Ha az ember minden cselekedetét az Úr szolgálatának szenteli, akkor ugyanazok a cselekedetek, melyek addig folytonos rabságát okozták, most a tettek fájának elpusztítói lesznek.

1.5.35. vers: Bármilyen munkát is végez az ember ebben az életében az Úr missziójának beteljesítése érdekében, azt bhakti-yogának, az Úr transzcendentális szerető szolgálatának nevezik, s amit tudásnak hívnak, az természetes velejárója mindennek.

1.5.36. vers: Miközben az ember Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításai szerint végzi kötelességét, állandóan emlékezik Rá, nevére és tulajdonságaira.

1.5.37. vers: Vibráljuk mindannyian Vāsudeva és teljes kiterjedései, Pradyumna, Aniruddha és Saṅkarṣaṇa dicsőségét!

1.5.38. vers: Így hát az a valódi látnok, aki transzcendentális hangként megjelent képviselője formájában imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Viṣṇut, akinek nincs anyagi formája.

1.5.39. vers: Ó, brāhmaṇa! A Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa először a Róla szóló transzcendentális tudást adta át, ahogyan az a Védák legtitkosabb részeiben áll, aztán lelki gazdagsággal s bensőséges szerető szolgálatával áldott meg.

1.5.40. vers: Kérlek ezért, írj a Mindenható Úr cselekedeteiről, melyeket a Védákról szóló mérhetetlen tudásod révén ismertél meg, mert ez beteljesíti a kiváló bölcsek vágyait, ugyanakkor a közönséges emberek gyötrelmeit is enyhíti, akik állandóan szenvednek az anyagi nyomorúságtól. Nincs más út, hogy megszabaduljanak e gyötrelmektől.