HU/SB 1.5.28
28. VERS
- itthaṁ śarat-prāvṛṣikāv ṛtū harer
- viśṛṇvato me ’nusavaṁ yaśo ’malam
- saṅkīrtyamānaṁ munibhir mahātmabhir
- bhaktiḥ pravṛttātma-rajas-tamopahā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ittham—így; śarat—ősz; prāvṛṣikau—esős évszak; ṛtū—két évszak; hareḥ—az Úrról; viśṛṇvataḥ—folyton hall; me—én; anusavam—folytonosan; yaśaḥ amalam—tiszta dicsőségét; saṅkīrtyamānam—zengték; munibhiḥ—a nagy szentek; mahā-ātmabhiḥ—nagy lelkek; bhaktiḥ—odaadó szolgálat; pravṛttā—áradni kezdett; ātma—élőlény; rajaḥ—a szenvedély kötőereje; tama—a tudatlanság kötőereje; upahā—elpusztul.
FORDÍTÁS
Két évszakon keresztül — az esős évszakban és ősszel — volt alkalmam hallgatni e nagy lelkeket, a bölcseket, amint állandóan az Úr Hari örök, töretlen dicsőségét zengték. Ahogy odaadó szolgálatom folyama útnak indult, a tudatlanság és a szenvedély kötőereje nem fedett be többé.
MAGYARÁZAT
A Legfelsőbb Úr transzcendentális szerető szolgálatához minden élőlény természetesen vonzódik. Az ösztön ott szunnyad mindenkiben, de az anyagi természettel való kapcsolat miatt a szenvedély és a tudatlanság kötőerői fedik ezt be emberemlékezet óta. Ha az Úr és az Úr nagylelkű bhaktái kegyéből egy élőlénynek olyan szerencsében van része, hogy az Úr tiszta bhaktáinak társaságába kerül, s lehetőséget kap arra, hogy halljon az Úr örök dicsőségéről, akkor az odaadó szolgálat folyama olyan lesz, akár egy hömpölygő folyó. Ahogyan a folyó addig folyik, míg el nem éri a tengert, úgy a tiszta odaadó szolgálat a tiszta bhakták társasága révén szintén addig folyik, míg el nem éri a végső célt, a transzcendentális Istenszeretetet. Az odaadó szolgálat folyamát nem lehet megállítani, sőt az egyre fokozódik, határtalanul, és olyan hatásos, hogy még egy szemlélődőt is felszabadíthat a szenvedély és a tudatlanság kötőereje alól. A természet e két kötőereje így eltűnik, az élőlény pedig eredeti helyzetébe kerülve felszabadul.