HU/SB 1.6.4
4. VERS
- prāk-kalpa-viṣayām etāṁ
- smṛtiṁ te muni-sattama
- na hy eṣa vyavadhāt kāla
- eṣa sarva-nirākṛtiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prāk—előtt; kalpa—Brahmā napjának hossza; viṣayām—téma; etām—mindezek; smṛtim—emlékezet; te—tiéd; muni-sattama—óh, nagy bölcs; na—nem; hi—bizonyára; eṣaḥ—mindezek; vyavadhāt—különbözik; kālaḥ—az idő folyamán; eṣaḥ—mindezek; sarva—mind; nirākṛtiḥ—megsemmisülés.
FORDÍTÁS
Óh, nagy bölcs, az idő mindent megsemmisít! Hogyan lehet hát, hogy még mindig frissen él emlékezetedben mindaz, ami Brahmā e napját megelőzően történt, s nem zavarta meg az idő?
MAGYARÁZAT
Ahogy a lélek nem semmisül meg az anyagi test pusztulása után, úgy a lelki tudat sem. Śrī Nārada még az előző kalpában, anyagi testében kifejlesztette ezt a lelki tudatot. Az anyagi test tudata nem más, mint az anyagi testen keresztül kifejeződő lelki tudat. Ez a tudat alacsonyabb rendű, elpusztítható és torz. A lelki síkon a felsőbbrendű elme felsőbbrendű tudata azonban éppen olyan, mint a szellemi lélek, és sohasem pusztul el.