HU/SB 1.6.19
19. VERS
- didṛkṣus tad ahaṁ bhūyaḥ
- praṇidhāya mano hṛdi
- vīkṣamāṇo ’pi nāpaśyam
- avitṛpta ivāturaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
didṛkṣuḥ—arra vágyva, hogy lássam; tat—azt; aham—én; bhūyaḥ—újra; praṇidhāya—az elmét összpontosítva; manaḥ—elme; hṛdi—a szívre; vīkṣamāṇaḥ—arra várva, hogy lássam; api—annak ellenére; na—soha; apaśyam—láttam Őt; avitṛptaḥ—elégedettség nélkül; iva—mint; āturaḥ—elszomorodtam.
FORDÍTÁS
Arra vágytam, hogy újra megpillanthassam az Úr e transzcendentális formáját, ám annak ellenére, hogy megpróbáltam a szívre összpontosítani figyelmemet, hogy alakja újra feltűnjön, nem láttam többé, s így elégedetlenségemben elöntött a bánat.
MAGYARÁZAT
Nincs olyan mechanikus folyamat, amelynek segítségével meg lehetne látni az Urat. Ez teljesen az Úr indokolatlan kegyétől függ. Nem követelhetjük az Úrtól, hogy jelenjen meg előttünk, ahogy a naptól sem kívánhatjuk meg, hogy akkor keljen, amikor éppen mi akarjuk. A nap a maga akaratából kel fel; s az Úr is saját indokolatlan kegyéből jelenik meg. Az embernek csupán ki kell várnia az alkalmas pillanatot, és végeznie kell előírt kötelességeit az Úr odaadó szolgálatában. Nārada Muni azt hitte, hogy újra megláthatja az Urat ugyanazon mechanikus folyamat segítségével, amely első próbálkozásra sikeresnek bizonyult, de másodjára legnagyobb erőfeszítése ellenére sem sikerült elérnie, amire vágyott. Az Úr teljes mértékben mentes minden kötelezettségtől — csak a tiszta odaadás kötelezheti le Őt. Nem látható és nem fogható fel anyagi érzékeinkkel. Ha akarja, s ha elégedett az őszinte kísérlettel, amely a teljesen az Ő kegyétől függő odaadó szolgálatra törekszik, akkor Saját akaratából láthatóvá válik.