HU/SB 1.7.9
9. VERS
- śaunaka uvāca
- sa vai nivṛtti-nirataḥ
- sarvatropekṣako muniḥ
- kasya vā bṛhatīm etām
- ātmārāmaḥ samabhyasat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śaunakaḥ uvāca—Śrī Śaunaka kérdezte; saḥ—ő; vai—természetesen; nivṛtti—az önmegvalósítás útján; nirataḥ—mindig lefoglalva; sarvatra—minden tekintetben; upekṣakaḥ—közömbös; muniḥ—bölcs; kasya—mi okból; vā—vagy; bṛhatīm—hatalmas; etām—ez; ātmārāmaḥ—aki önmagában elégedett; samabhyasat—tanulmányoz.
FORDÍTÁS
Śrī Śaunaka így kérdezte Sūta Gosvāmīt: Śrī Śukadeva Gosvāmī már az önmegvalósítás útját járta, így az önvalóból merített elégedettséget. Miért törődött mégis azzal, hogy tanulmányozzon egy ilyen hatalmas terjedelmű irodalmat?
MAGYARÁZAT
Az ember számára az élet tökéletességét az jelenti, hogy felhagy az anyagi cselekedetekkel és állhatatosan követi az önmegvalósítás útját. Azokat, akik az érzékkielégítésből merítenek örömet, vagy azokat, akik az anyagi test jóléte érdekében tevékenykednek, karmīknak hívják. Millió és millió karmī közül egy válhat ātmārāmāvá az önmegvalósítás által. Ātmā önvalót jelent, ārāma pedig azt jelenti: örömet találni. Mindenki a legtökéletesebb boldogság után kutat, de az egyik ember boldogságának mércéje különbözhet a másik emberétől. Ezért a karmīk által élvezett öröm mércéje különbözik az ātmārāmákétól. Az ātmārāmák minden szempontból, tökéletesen közömbösek az anyagi élvezettel szemben. Śrīla Śukadeva Gosvāmī már elérte ezt a szintet, mégis vonzódott ahhoz, hogy fáradságot nem kímélve tanulmányozza a hatalmas Bhāgavatam irodalmat. Ez azt jelenti, hogy a Śrīmad-Bhāgavatam a legfelsőbb szintű tanulmány még az ātmārāmák számára is, akik már elejétől a végéig tanulmányozták a Védikus Irodalmat.