HU/SB 1.7.11
11. VERS
- harer guṇākṣipta-matir
- bhagavān bādarāyaṇiḥ
- adhyagān mahad ākhyānaṁ
- nityaṁ viṣṇu-jana-priyaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
hareḥ—Harinak, az Istenség Személyiségének; guṇa—transzcendentális tulajdonságai; ākṣipta—elmerülve; matiḥ—elme; bhagavān—hatalmas; bādarāyaṇiḥ—Vyāsadeva fia; adhyagāt—tanulmányozta; mahat—nagy; ākhyānam—elbeszélést; nityam—rendszeresen; viṣṇu-jana—az Úr bhaktái; priyaḥ—szeretett.
FORDÍTÁS
Śrīla Śukadeva Gosvāmī, Śrīla Vyāsadeva fia nemcsak transzcendentális képességekkel rendelkezett, de emellett nagyon kedves volt az Úr bhaktáinak. Így tanulmányozta ezt a nagy elbeszélést [a Śrīmad-Bhāgavatamot].
MAGYARÁZAT
A Brahma-vaivarta Purāṇa szerint Śrīla Śukadeva Gosvāmī felszabadult lélek volt már anyja méhében is. Śrīla Vyāsadeva tudta, hogy a gyermek nem marad majd otthon születése után, ezért megtanította neki a Bhāgavatam lényegét, hogy a gyermek ragaszkodjon majd az Úr transzcendentális cselekedeteihez. Születése után a gyermek még több tudásra tett szert a Bhāgavatam témájában a versek elismétlése révén.
A felszabadult lelkek általában a személytelen Brahman-aspektushoz vonzódnak azzal a monista szemlélettel, hogy eggyé válhatnak a legfelsőbb egésszel. A Vyāsadevához hasonló tiszta bhakták társaságában azonban még a felszabadult lelkek is vonzódni kezdenek az Úr transzcendentális tulajdonságaihoz. Śrī Nārada kegyéből Śrīla Vyāsadeva elmondhatta a Śrīmad-Bhāgavatam nagy eposzát, Vyāsadeva kegyéből pedig Śrīla Śukadeva Gosvāmī képes volt arra, hogy megértse annak jelentését. Az Úr transzcendentális tulajdonságai olyan vonzóak, hogy Śrīla Śukadeva Gosvāmī tökéletesen eltávolodott attól, hogy teljesen a személytelen Brahmanban mélyüljön el, és elfogadta az Úr személyes cselekedeteit.
Valójában eltért az Abszolút személytelen felfogásától, arra gondolva, hogy csupán idejét vesztegette azzal, hogy a Legfelsőbb személytelen formájának adta át magát. Más szóval a személyes arculat segítségével több transzcendentális boldogságot valósított meg, mint a személytelennel. Ettől kezdve nemcsak ő maga vált nagyon kedvessé a viṣṇu-janák, az Úr bhaktái számára, hanem a viṣṇu-janák is nagyon kedvessé váltak az ő számára. Az Úr bhaktái, akik nem akarják elpusztítani az élőlények egyéniségét, és akik arra vágynak, hogy az Úr személyes szolgái lehessenek, nem nagyon kedvelik az imperszonalistákat, és éppen így az imperszonalisták, akik eggyé akarnak válni a Legfelsőbbel, képtelenek arra, hogy megbecsüljék az Úr bhaktáit. Így a transzcendentalisták e két csoportja emberemlékezet óta verseng egymással — s mindkettő legszívesebben távol tartja magát a másiktól, a végső személyes illetve személytelen megvalósítás miatt. Látszólag tehát Śrīla Śukadeva Gosvāmī sem kedvelte a bhaktákat, ám mivel később teljes szívéből bhakta lett, mindig a viṣṇu-janák transzcendentális társaságára vágyott, s a viṣṇu-janák szintén kedvelték társaságát, hiszen Bhāgavatává vált. Így mind a fiú, mind az apa tökéletesen ismerte Brahman transzcendentális tudományát, és később mindketten a Legfelsőbb Úr személyes aspektusában mélyedtek el. Arra a kérdésre, hogyan kezdett vonzódni Śukadeva Gosvāmī a Bhāgavatam elbeszéléséhez, ez a śloka tökéletes választ ad.