HU/BG 2.29
29. VERS
- आश्चर्यवत्पश्यति कश्चिदेन-
- माश्चर्यवद्वदति तथैव चान्यः ।
- आश्चर्यवच्चैनमन्यः शृणोति
- श्रुत्वाप्येनं वेद न चैव कश्चित् ॥२९॥
- āścarya-vat paśyati kaścid enam
- āścarya-vad vadati tathaiva cānyaḥ
- āścarya-vac cainam anyaḥ śṛṇoti
- śrutvāpy enaṁ veda na caiva kaścit
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
āścarya-vat – csodálatosnak; paśyati – látja; kaścit – valaki; enam – ezt a lelket; āścarya-vat – csodálatosként; vadati – beszél róla; tathā – így; eva – bizony; ca – szintén; anyaḥ – a másik; āścarya-vat – hasonlóan csodálatosként; ca – szintén; enam – ezt a lelket; anyaḥ – másik; śṛṇoti – hall róla; śrutvā – hallott róla; api – még; enam – ezt a lelket; veda – tudja; na – soha; ca – és; eva – bizony; kaścit – valaki.
FORDÍTÁS
A lelket egyesek csodálatosnak látják, mások olyannak írják le, megint mások azt hallják róla, hogy csodálatos, míg mások egyáltalán nem értik még azután sem, hogy hallottak róla.
MAGYARÁZAT
A Gītopaniṣad többnyire az upaniṣadok elveire épül, ezért nem meglepő, hogy hasonló verssel találkozunk a Kaṭha-upaniṣadban (1.2.7) is:
- śravaṇayāpi bahubhir yo na labhyaḥ
- śṛṇvanto ’pi bahavo yaṁ na vidyuḥ
- āścaryo vaktā kuśalo ’sya labdhā
- āścaryo ’sya jñātā kuśalānuśiṣṭaḥ
Az, hogy az atomnyi lélek jelen van egy hatalmas állat testében éppúgy, mint egy gigantikus banjanfáéban és a mikrobákéban, amelyekből egy köbcentiméternyi területen több millió található, kétségkívül nagyon csodálatos. A csekély tudással rendelkező emberek és azok, akik nem végeznek lemondásokat, nem érthetik meg az egyéni, atomnyi nagyságú lélekszikra csodáit, annak ellenére sem, hogy a tudás leghitelesebb szaktekintélye magyarázza el nekik, aki még Brahmāt, az univerzum első élőlényét is tanította. A megrögzött materialista felfogásnak köszönhetően napjainkban a legtöbb ember el sem tudja képzelni, hogyan képes e parányi részecske olyan hatalmassá, s emellett olyan kicsinnyé is válni. Így aztán az emberek csodálatosnak tekintik a lelket, ha megismerik természetét vagy hallanak róla. Az anyagi energia illúziójának hatása alatt olyannyira elmerülnek érzékeik kielégítésében, hogy szinte semmi idejük nem marad az önvaló megértésére, noha tény, hogy enélkül a létért folytatott küzdelem során minden próbálkozásuk kudarcba fullad. Valószínűleg még azt sem tudják, hogy az embernek gondolnia kell a lélekre is, és így véget kell vetnie az anyagi szenvedésnek.
Azok, akik hallani akarnak a lélekről, talán eljárnak előadásokra és kellemes emberekkel tartanak kapcsolatot, de tudatlanságuk következtében gyakran tévútra vetődnek, amikor elfogadják, hogy a Felsőlélek és az atomnyi lélek egy, s nagyságuk sem különböző. Nagyon ritka az olyan ember, aki tökéletesen megérti a Felsőlélek és az atomnyi lélek helyzetét, szerepét, egymáshoz fűződő viszonyát s a többi részletet. S még ritkább az olyan, aki valóban hasznosan alkalmazza a lélekről szóló tudást, s aki képes különböző szempontok szerint leírást adni a lélek természetéről. Ha valakinek mégis sikerül megismernie a lelket, élete sikeressé válik.
Az önvaló megismerésének legkönnyebb módja az, ha elfogadjuk a legfelsőbb hiteles forrás, az Úr Kṛṣṇa tanítását a Bhagavad-gītāban, anélkül hogy más elméletek megtévesztenének bennünket. Ezenkívül sok előző vagy jelen életbeli vezeklés és áldozat is szükséges ahhoz, hogy Kṛṣṇát az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként fogadjuk el. Ez a felismerés azonban csakis egy tiszta bhakta indokolatlan kegyéből lehetséges, sehogyan másképp.