HU/BG 2.40
40. VERS
- नेहाभिक्रमनाशोऽस्ति प्रत्यवायो न विद्यते ।
- स्वल्पमप्यस्य धर्मस्य त्रायते महतो भयात् ॥४०॥
- nehābhikrama-nāśo ’sti
- pratyavāyo na vidyate
- sv-alpam apy asya dharmasya
- trāyate mahato bhayāt
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
na – nincs; iha – ebben a yogában; abhikrama – törekvésben; nāśaḥ – veszteség; asti – van; pratyavāyaḥ – csökkenés; na – sohasem; vidyate – létezik; su-alpam – egy kicsi; api – is; asya – ebből; dharmasya – az elfoglaltságból; trāyate – megszabadít; mahataḥ – nagyon nagy; bhayāt – veszélytől.
FORDÍTÁS
Ebben a törekvésben nincsen veszteség vagy hanyatlás, s ezen az úton már egy kis fejlődés is megvédi az embert a félelem legveszélyesebb fajtájától.
MAGYARÁZAT
A Kṛṣṇa-tudatú – vagyis az érzékkielégítés vágya nélkül, Kṛṣṇa kedvéért végzett – tevékenység a cselekvés legfelsőbb transzcendentális szintje. Már a legkisebb erőfeszítés is eredményes lehet, s a csekélyke eredmény sem vész el soha. Az anyagi síkon minden elkezdett tevékenységet be kell fejezni, másképp minden igyekezet hiábavaló. A Kṛṣṇa-tudatban végzett munka azonban maradandó eredménnyel jár még akkor is, ha az ember nem fejezi be. Aki tehát ilyen tetteket végez, azt nem éri veszteség még akkor sem, ha munkáját nem tudja befejezni. Ha egy százalékát végzi el Kṛṣṇa-tudatban, annak eredménye örök, így a következő alkalommal már két százalékról indul. Ezzel ellentétben az anyagi cselekedet semmi haszonnal nem jár, ha nem száz százalékos sikerrel hajtja végre az ember. Ajāmila csupán néhány százalékos Kṛṣṇa-tudatban tett eleget kötelességének, ám az Úr kegyéből végül száz százalékos eredményt élvezhetett. Szép verset találunk erre vonatkozóan a Śrīmad-Bhāgavatamban (SB 1.5.17):
- tyaktvā sva-dharmaṁ caraṇāmbujaṁ harer
- bhajann apakvo ’tha patet tato yadi
- yatra kva vābhadram abhūd amuṣya kiṁ
- ko vārtha āpto ’bhajatāṁ sva-dharmataḥ
„Mit veszít az az ember, aki hivatásbeli kötelességeivel felhagyva Kṛṣṇa-tudatban cselekszik, de nem sikerül befejeznie munkáját, s visszaesik? S mit nyer az, aki anyagi cselekedeteit tökéletesen hajtja végre?” Vagy ahogyan a keresztények mondják: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot elnyeri, örök lelkében azonban kárt vall?”
Az anyagi cselekedeteknek és azok eredményeinek a testtel együtt vége szakad, a Kṛṣṇa-tudatban végzett tettek azonban még a test elvesztése után is újra a Kṛṣṇa-tudathoz vezetik az embert. Minden esélye megvan rá, hogy következő életében ismét emberként szülessen meg nagyon művelt brāhmaṇák vagy pedig gazdag, előkelő emberek családjában. Ily módon kap további lehetőségeket a fejlődésre. Ebben áll a Kṛṣṇa-tudatban végzett tettek egyedülálló volta.