HU/SB 1.7.34
34. VERS
- śibirāya ninīṣantaṁ
- rajjvā baddhvā ripuṁ balāt
- prāhārjunaṁ prakupito
- bhagavān ambujekṣaṇaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śibirāya—a katonai táborba vezető úton; ninīṣantam—miközben vitte őt; rajjvā—a kötelekkel; baddhvā—megkötözve; ripum—az ellenséget; balāt—erővel; prāha—mondta; arjunam—Arjunának; prakupitaḥ—dühösen; bhagavān—az Istenség Személyisége; ambuja-īkṣaṇaḥ—aki lótusz-szemeivel néz.
FORDÍTÁS
Miután megkötözte, Arjuna a katonai táborba akarta vinni Aśvatthāmāt. Az Istenség Személyisége, lótusz-szemeivel rápillantva így szólt a dühös Arjunához:
MAGYARÁZAT
Mind Arjunáról, mind Kṛṣṇáról azt írja ez a vers, hogy dühösek voltak, de Arjuna szeme két vörösréz golyóra hasonlított, míg az Úr szeme olyan volt, akár a lótusz. Ez azt jelenti, hogy Arjuna dühe és az Úr dühe nem ugyanazt a szintet képviselik. Az Úr transzcendentális, így minden helyzetben abszolút. Az Ő dühe nem olyan, mint egy feltételekhez kötött élőlényé, aki az anyagi természet minőségi kötőerőinek hatása alatt áll. Ő abszolút, ezért dühe és öröme ugyanaz. Dühét nem az anyagi természet három kötőerőjében mutatja ki. Ez csupán a jele annak, hogy elméje bhaktája felé hajlik, hiszen ez az Ő transzcendentális természete. Ezért még ha dühös is, dühének tárgya szintén áldott. Az Úr minden körülmények között változatlan marad.