HU/SB 1.10.1
1. VERS
- śaunaka uvāca
- hatvā svariktha-spṛdha ātatāyino
- yudhiṣṭhiro dharma-bhṛtāṁ variṣṭhaḥ
- sahānujaiḥ pratyavaruddha-bhojanaḥ
- kathaṁ pravṛttaḥ kim akāraṣīt tataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śaunakaḥ uvāca—Śaunaka kérdezte; hatvā—miután megölte; svariktha—a törvényes örökség; spṛdhaḥ—bitorolni vágyott; ātatāyinaḥ—az agresszor; yudhiṣṭhiraḥ—Yudhiṣṭhira király; dharma-bhṛtām—azoknak, akik szigorúan követik a vallásos szabályokat; variṣṭhaḥ—legnagyobb; saha-anujaiḥ—öccseivel; pratyavaruddha—korlátozott; bhojanaḥ—a szükségszerű elfogadása; katham—hogyan; pravṛttaḥ—cselekedett; kim—mit; akāraṣīt—végzett; tataḥ—azután.
FORDÍTÁS
Śaunaka Muni így kérdezett: Hogyan vezette népét fivérei segítségével Yudhiṣṭhira Mahārāja, a legnagyszerűbb vallásos férfi, miután végzett ellenségeivel, akik jogos örökségét akarták bitorolni? Királyságát bizonyára nem élvezte szabadon és felhőtlenül.
MAGYARÁZAT
Yudhiṣṭhira Mahārāja a vallásos emberek legkiválóbbja volt, így aztán a legkevésbé sem a királyi hatalom nyújtotta élvezet megszerzése vezérelte, hogy unokatestvérei ellen harcoljon: igaz ügyért harcolt, mert a hastināpurai birodalom jogos örököse volt, amelyet unokatestvérei maguknak akartak megszerezni. Jó ügyért harcolt tehát, az Úr Śrī Kṛṣṇa vezetésével, de győzelmének nem örülhetett, mert unokatestvérei mind elestek a harcban. Ezért csupán kötelességből uralkodott, ifjabb fivérei segítségével. Fontos kérdés volt ez Śaunaka Ṛṣi részéről, aki tudni akarta, hogyan viselkedett Yudhiṣṭhira Mahārāja, amikor zavartalanul élvezhette volna királyi hatalmát.