HU/SB 1.9.49
49. VERS
- pitrā cānumato rājā
- vāsudevānumoditaḥ
- cakāra rājyaṁ dharmeṇa
- pitṛ-paitāmahaṁ vibhuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
pitrā—nagybátyja, Dhṛtarāṣṭra által; ca—és; anumataḥ—beleegyezésével; rājā—Yudhiṣṭhira király; vāsudeva-anumoditaḥ—az Úr Śrī Kṛṣṇa megerősítésével; cakāra—végrehajtott; rājyam—királyság; dharmeṇa—a királyi elvek törvényeinek megfelelően; pitṛ—apa; paitāmaham—ősatya; vibhuḥ—olyan kiváló, mint.
FORDÍTÁS
Ezután a nagyszerű, vallásos király, Yudhiṣṭhira Mahārāja megszilárdította a királyi hatalmat birodalmában, szigorúan követve azokat a törvényeket és uralkodói alapelveket, amelyeket nagybátyja hagyott helyben, s melyeket az Úr Śrī Kṛṣṇa is megerősített.
MAGYARÁZAT
Yudhiṣṭhira Mahārāja nem egy adószedő volt. Mindig tudatában volt királyi kötelességének, mely nem kevesebb, mint az apa vagy a lelki tanítómester kötelessége. A király feladata az, hogy a társadalmi, politikai, gazdasági és lelki felemelkedés minden szempontjából gondoskodjon alattvalói jólétéről. A királynak tudnia kell, hogy az emberi élet célja az anyagi feltételek börtönébe zárt lélek felszabadítása, s ezért kötelessége gondoskodni arról, hogy alattvalói elérjék a tökéletesség legmagasabb szintjét.
Yudhiṣṭhira Mahārāja szigorúan követte ezeket a szabályokat, ahogyan az a következő fejezetből is kitűnik. Nemcsak követte a szabályokat, de megkapta politikai ügyekben tapasztalt nagybátyja jóváhagyását is, és az Úr Kṛṣṇa, a Bhagavad-gītā filozófiájának elbeszélője is támogatta tetteit.
Yudhiṣṭhira Mahārāja ideális uralkodó volt, és egy monarchia, amelyben egy olyan rátermett király uralkodik, mint Yudhiṣṭhira Mahārāja, messze a kormány legtökéletesebb formája, s magasabb rendű, mint a modern köztársaságok vagy a népi kormányzat. Az emberek többsége, különösen ebben a Kali-korban, śūdrának születik. Mindannyian alapvetően alacsony származásúak, rosszul neveltek, szerencsétlenek és rossz társaság veszi körül őket. Nem ismerik az élet legfőbb, tökéletes célját. Szavazataiknak ezért valójában semmi értéke sincs, így azok, akiket ilyen felelőtlen szavazás alapján választanak meg, nem lehetnek olyan lelkiismeretes képviselők, mint amilyen Yudhiṣṭhira Mahārāja volt.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Első Énekének kilencedik fejezetéhez, melynek címe: „Bhīṣmadeva eltávozása az Úr Kṛṣṇa jelenlétében”.