HU/SB 1.10.8
8. VERS
- āmantrya cābhyanujñātaḥ
- pariṣvajyābhivādya tam
- āruroha rathaṁ kaiścit
- pariṣvakto ’bhivāditaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
āmantrya—engedélyt kér; ca—és; abhyanujñātaḥ—engedélyezte; pariṣvajya—megölelte; abhivādya—lábaihoz borult; tam—Yudhiṣṭhira Mahārājának; āruroha—fellépett; ratham—a szekér; kaiścit—valaki által; pariṣvaktaḥ—megölelte; abhivāditaḥ—hódolatot felajánlva.
FORDÍTÁS
Miután az Úr engedélyt kért a távozásra, s a király megadta Neki, az Úr Yudhiṣṭhira Mahārāja lábaihoz borulva felajánlotta tiszteletét, a király pedig megölelte Őt. Ezután az Úr fogadta a többiek ölelését és hódolatuk felajánlását, majd kocsijára szállt.
MAGYARÁZAT
Yudhiṣṭhira Mahārāja az Úr Kṛṣṇa unokabátyja volt, ezért az Úr, amikor távozni készült, a király lábaihoz borult. A király megölelte, mintha öccse lenne, bár tisztában volt vele, hogy Kṛṣṇa az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Az Úr örömét leli abban, ha egy bhaktája szeretetből kevésbé tartja fontosnak Őt. Senki sem hatalmasabb az Úrnál vagy egyenlő Vele, Neki mégis örömet okoz, ha bhaktái fiatalabbként bánnak Vele. Mindez az Úr transzcendentális kedvtelése. Az imperszonalisták nem érthetik meg azokat a rendkívüli szerepeket, amelyet az Úr bhaktái játszanak.
Ezek után Bhīma és Arjuna ölelték meg az Urat, mert Vele egykorúak voltak, Nakula és Sahadeva azonban leborultak Előtte, mert fiatalabbak voltak Nála.