HU/SB 1.11.20
20. VERS
- naṭa-nartaka-gandharvāḥ
- sūta-māgadha-vandinaḥ
- gāyanti cottamaśloka-
- caritāny adbhutāni ca
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
naṭa—drámaírók; nartaka—táncosok; gandharvāḥ—mennyei énekesek; sūta—hivatásos történészek; māgadha—hivatásos származáskutatók; vandinaḥ—hivatásos, tanult szónokok; gāyanti—vibrálják; ca—külön; uttamaśloka—a Legfelsőbb Úr; caritāni—cselekedetek; adbhutāni—mind emberfölötti; ca—és.
FORDÍTÁS
A kiváló drámaírókat, művészeket, táncosokat, énekeseket, történészeket, családfakutatókat megihlették az Úr emberfölötti kedvtelései, s ők is hozzájárultak az üdvözléshez a maguk módján. Így haladtak lassan előre.
MAGYARÁZAT
Úgy tűnik, a társadalomnak ötezer évvel ezelőtt is szüksége volt a drámaírók, művészek, táncosok, énekesek, történészek, családfakutatók, nyilvános szónokok szolgálataira. A táncosok, énekesek, a színjátszók leginkább a śūdra közösségből származtak, míg a tanult történészek, származáskutatók és nyilvános szónokok a brāhmaṇa közösségből kerültek ki. Mindannyian egy bizonyos kaszthoz tartoztak, és családjukban ennek alapján nevelték őket. Ezek a drámaírók, táncosok, énekesek, történészek, családfakutatók és nyilvános szónokok az Úr különféle korokban és korszakokban bemutatott emberfölötti cselekedeteivel foglalkoztak, nem pedig közönséges eseményekkel, s még a kronológiai sorrendet sem követték. A Purāṇák csakis olyan eseményekről írnak, amelyek a Legfelsőbb Úrról szólnak a különféle korokban és korszakokban, valamint a különféle bolygókon. Ezért aztán nem találunk bennük kronológiai rendet. A modern történészek nem tudják felfogni ezeket, így minden hiteles forrást mellőzve kijelentik, hogy a Purāṇák egytől egyig kitalált történetek csupán.
Indiában még száz évvel ezelőtt sem volt olyan színházi bemutató, amelynek középpontjában ne a Legfelsőbb Úr emberfölötti tettei álltak volna. A közembereket nagyon jól szórakoztatták a színházi bemutatók. A yātrā társulatok csodálatosan játszották el az Úr minden emberit felülmúló tetteit, s így még az írástudatlan földművesek is részesülhettek a Védikus Irodalom tanításából annak ellenére, hogy akadémiai tudásuk meglehetősen hiányos volt. Ezért a kiváló színészekre, táncosokra, énekesekre, szónokokra — stb. — szükség van a közemberek lelki felvilágosítása érdekében. A származáskutatók be tudtak számolni egy bizonyos család minden leszármazottjáról. Indiában a zarándokhelyek idegenvezetői még ma is teljes családfa-ismertetést nyújtanak az újonnan jöttnek. Ez a csodálatos dolog egyre több vendéget vonz, akik arra vágynak, hogy efféle fontos információra tegyenek szert.