HU/SB 1.11.21


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


21. VERS

bhagavāṁs tatra bandhūnāṁ
paurāṇām anuvartinām
yathā-vidhy upasaṅgamya
sarveṣāṁ mānam ādadhe


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

bhagavān—Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége; tatra—azon a helyen; bandhūnām—a barátoké; paurāṇām—a polgároké; anuvartinām—azok, akik azért mentek Elé, hogy fogadják és üdvözöljék; yathā-vidhi—ahogy illik; upasaṅgamya—közelebb ment; sarveṣām—mindenkinek; mānam—tiszteletet és hódolatot; ādadhe—felajánlotta.


FORDÍTÁS

Az Úr Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége hozzájuk lépett, majd illendően felajánlotta hódolatát és tiszteletét barátainak, rokonainak, a város polgárainak és mindenki másnak, aki eljött, hogy fogadja és üdvözölje Őt.


MAGYARÁZAT

A Legfelsőbb Úr, az Istenség Személyisége nem személytelen, s nem is egy tehetetlen tárgy, aki képtelen viszonozni bhaktái érzéseit. A versben nagy jelentősége van a yathā-vidhi, vagyis az „ahogy illik” szavaknak. Ő mindent úgy viszonoz csodálóinak és bhaktáinak, „ahogy illik”. Természetesen tiszta bhakta csak egy fajta van, mert szolgálatuknak nincs más célja, csakis az Úr. Az Úr úgy viszonozza a tiszta bhakták érzéseit, ahogyan illik, tehát mindig figyel mindenre, ami tiszta bhaktáival kapcsolatos. Vannak azonban, akik személytelennek tartják Őt, így hát az Úr sem törődik személyesen velük. Mindenkit lelki tudatának fejlettsége szerint tesz elégedetté. Erre láthatunk itt példát, amint az üdvözléseket viszonozza.