HU/SB 1.8.17
17. VERS
- brahma-tejo-vinirmuktair
- ātmajaiḥ saha kṛṣṇayā
- prayāṇābhimukhaṁ kṛṣṇam
- idam āha pṛthā satī
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
brahma-tejaḥ—a brahmāstra sugárzása; vinirmuktaiḥ—megmenekülve tőle; ātma-jaiḥ—fiaival együtt; saha—együtt; kṛṣṇayā—Draupadī; prayāṇa—távozó; abhimukham—felé; kṛṣṇam—az Úr Kṛṣṇának; idam—ezt; āha—mondta; pṛthā—Kuntī; satī—az erényes, az Úrhoz ragaszkodó
FORDÍTÁS
A brahmāstra sugárzásától megmenekülve az Úr erényes bhaktája, Kuntī, öt fia, valamint Draupadī az Úr Kṛṣṇához fordultak, amikor hazafelé indult.
MAGYARÁZAT
Kuntīt satīnak, erényesnek írja le ez a vers, Śrī Kṛṣṇa iránti tiszta odaadása miatt. Gondolatait az Úr Kṛṣṇának szóló imáiban fejezi ki, melyet ezután olvashatunk. Az Úr erényes bhaktája nem pillant másokra, más élőlényekre vagy félistenekre, még akkor sem, ha veszélybe kerül. Ez jellemezte a Pāṇḍavák egész családját. Senkit sem ismertek Kṛṣṇán kívül, ezért az Úr is mindig kész volt segíteni őket minden tekintetben és minden körülmények között. Ez az Úr transzcendentális természete — viszonozza bhaktája bizalmát. Nem a tökéletlen élőlényektől vagy a félistenektől kell tehát segítséget kérnünk, hanem Kṛṣṇától, mert Ő képes megmenteni bhaktáit. Az ilyen erényes bhakta soha nem kéri az Úr segítségét, az Úr azonban saját akaratából mindig segíteni akar.