HU/SB 1.8.19

Revision as of 19:29, 25 January 2019 by Gyorgyi (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


19. VERS

māyā-javanikācchannam
ajñādhokṣajam avyayam
na lakṣyase mūḍha-dṛśā
naṭo nāṭyadharo yathā


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

māyā—megtévesztő; javanikā—függöny; ācchannam—befedve; ajñā—tudatlan; adhokṣajam—az anyagi felfogóképességen túli (transzcendentális); avyayam—feddhetetlen; na—nem; lakṣyase—megfigyelt; mūḍha-dṛśā—az ostoba szemlélő által; naṭaḥ—színész; nāṭya-dharaḥ—színészként öltözve; yathā—mint.


FORDÍTÁS

Túl a korlátolt érzékfelfogás határán, Te vagy a megtévesztő energia függönye mögött rejtőző, örökké feddhetetlen tényező. Láthatatlan vagy az ostoba szemlélő számára, éppen úgy, ahogy a szerepe szerint öltözött színészt sem ismerik fel.


MAGYARÁZAT

A Bhagavad-gītāban az Úr Kṛṣṇa megerősíti, hogy a csekély értelemmel rendelkezők olyan közönséges embernek vélik Őt, mint mi vagyunk, s így kigúnyolják. Ugyanezt erősíti itt meg Kuntī királynő. Akik az Úr tekintélye ellen lázadnak, azok nem eléggé intelligensek. Őket nevezik asuráknak. Az asurák nem ismerik el az Úr tekintélyét. Amikor Maga az Úr Rāmaként, Nṛsiṁhaként, Varāhaként vagy eredeti Kṛṣṇa formájában jelenik meg, sok csodálatos cselekedetet hajt végre, melyekre egy ember sohasem lenne képes. Ahogyan azt e csodálatos írás Tizedik Énekében látni fogjuk, az Úr Śrī Kṛṣṇa már akkor bemutatta emberfölötti tetteit, amikor még anyja ölében ült. Végzett Pūtanā boszorkánnyal, pedig az méreggel kente be a keblét, hogy megölje az Urat. Az Úr elfogadta a mellét, mint egy közönséges csecsemő, ám kiszívta az életét is. Felemelte a Govardhana-hegyet, ahogy a gyerekek egy gombát emelnek fel a földről, és hosszú napokon keresztül állt ott, hogy megvédelmezze Vṛndāvana lakóit. Ez csupán néhány az Úr emberfölötti tettei közül, melyekről a hiteles Védikus Írások, a Purāṇák, az Itihāsák (történetek) és az Upaniṣadok írnak. Nagyszerű utasításokat hagyott hátra a Bhagavad-gītā formájában. Csodálatos képességeit hősként, családfőként, tanítóként és lemondottként mutatta meg. Olyan hiteles személyek fogadják el az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, mint Vyāsa, Devala, Asita, Nārada, Madhva, Śaṅkara, Rāmānuja, Śrī Caitanya Mahāprabhu, Jīva Gosvāmī, Viśvanātha Cakravartī, Bhaktisiddhānta Sarasvatī és a láncolat összes többi tekintélye. Ezt Ő Maga is számtalan helyen kijelentette a hiteles írásokban. Mégis vannak olyan démonikus gondolkodású emberek, akik sohasem fogadják el, hogy az Úr a Legfelsőbb Abszolút Igazság. Ez részben szegényes tudásuknak tudható be, részben pedig makacs önfejűségüknek, amely múltbeli és jelenlegi bűnös cselekedeteik eredménye. Ezek az emberek nem ismerik fel az Úr Śrī Kṛṣṇát, még akkor sem, ha jelen van előttük. Ezen kívül az is nehézséget jelent, hogy akik inkább tökéletlen érzékeikre támaszkodnak, nem tudják Őt a Legfelsőbb Úrként felismerni. Olyanok ők, mint korunk tudósai. Mindent a tapasztalati tudományon keresztül próbálnak megtudni. A Legfelsőbb Személyt azonban nem lehet a tökéletlen tapasztalati tudomány segítségével megismerni. E vers adhokṣajának nevezi az Urat, ami azt jelenti, hogy túl van a tapasztalati tudás határán. Érzékeink kivétel nélkül tökéletlenek. Azt állítjuk, hogy mindent meg tudunk figyelni, de be kell látnunk, hogy ez csak bizonyos anyagi feltételek mellett lehetséges, amelyek irányítása szintén meghaladja képességeinket. Az Úr túl van érzékfelfogásunk tapasztalatain. Kuntī királynő elfogadja a feltételekhez kötött lélek e hiányosságait, különösen a nők esetében, akiket a sors kevesebb intelligenciával áldott meg. A kevésbé intelligensek számára szükségesek a templomok vagy mecsetek, hogy elindulhassanak az Úr tekintélyének felismerése útján, s hogy e szent helyeken Róla halljanak a hiteles forrásoktól. Számukra nélkülözhetetlen, hogy így kezdjék el a lelki életet, és csak az ostoba emberek becsülik alá, ha olyan helyeket építenek, ahol Istent imádják, hiszen ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberek lelki tulajdonságainak szintjét fölemelhessük. A nem túlságosan okosak számára épp annyira áldásos, ha leborulnak az Úr előtt    —    ahogy ezt általában teszik a templomokban és a mecsetekben    —,    mint a fejlett bhaktáknak az, ha az aktív szolgálaton keresztül Rajta meditálnak.