HU/SB 1.8.46
46. VERS
- vyāsādyair īśvarehājñaiḥ
- kṛṣṇenādbhuta-karmaṇā
- prabodhito ’pītihāsair
- nābudhyata śucārpitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
vyāsa-ādyaiḥ—a Vyāsa vezette nagy bölcsek; īśvara—a mindenható Isten; īhā—akaratából; jñaiḥ—a bölcsek; kṛṣṇena—Maga Kṛṣṇa; adbhuta-karmaṇā—aki emberfölötti tetteket hajt végre; prabodhitaḥ—vigasztalták; api—bár; itihāsaiḥ—a történetekből vett bizonyítékokkal; na—nem; abudhyata—elégedett; śucā arpitaḥ—szomorú
FORDÍTÁS
A végtelenül szomorú Yudhiṣṭhira király a Vyāsa vezette nagy bölcsek és Maga az emberfölötti tetteket végrehajtó Úr Śrī Kṛṣṇa utasításai, valamint minden történelmi bizonyíték ellenére vigasztalan volt.
MAGYARÁZAT
A jámbor Yudhiṣṭhira király gyötrődött, mert a kurukṣetrai csatában emberek tömegeit mészárolták le, s mindez legfőképpen miatta történt. Duryodhana ült a trónon, jól uralkodott, s bizonyos szempontból nem volt szükség a harcra. Az igazság elve alapján azonban Yudhiṣṭhirának fel kellett váltania őt. A politikai érdekek e pont körül csoportosultak, s a világ királyai és népei belesodródtak a versengő testvérek háborújába. Az Úr Kṛṣṇa is jelen volt, Yudhiṣṭhira király oldalán. A Mahābhārata (Ādi-parva 20) leírja, hogy a kurukṣetrai csata tizennyolc napja alatt hatszáznegyven-millió ember esett el, s jónéhány százezer eltűnt. Valójában ez volt a világ legnagyobb csatája az elmúlt ötezer évben.
Egy ekkora tömeggyilkosság csupán azért, hogy a trónra kerüljön, rendkívül nyomasztó volt Yudhiṣṭhira Mahārāja számára, ezért a nagy bölcsek — köztük Vyāsa — és Maga az Úr történelmi bizonyítékokkal próbálták meggyőzni őt, hogy a harc jogos volt, mert igaz célért vívták. Yudhiṣṭhira Mahārāját azonban ez nem elégítette ki, annak ellenére, hogy a kor legkiemelkedőbb személyiségei oktatták. Kṛṣṇát ez a vers emberfölötti tettek végrehajtójának említi, ebben az esetben azonban sem Ő, sem Vyāsa nem tudták meggyőzni Yudhiṣṭhira királyt. Ez azt jelentené, hogy kudarcot vallott volna emberfölötti tetteiben? Természetesen nem. A magyarázat az, hogy az Úr — saját vágyából — īśvaraként, azaz Felsőlélekként mind Yudhiṣṭhira király, mind Vyāsa szívében emberfölötti tettet hajtott végre. Yudhiṣṭhira király Felsőlelkeként nem hagyta, hogy Vyāsa és mások — Őt is beleértve — meggyőzzék a királyt, mert azt akarta, hogy a haldokló Bhīṣmadeva tanítását hallgassa végig, aki az Úr másik csodálatos bhaktája volt. Az Úr azt akarta, hogy anyagi létének utolsó állomásán a nagy harcos, Bhīṣmadeva megpillanthassa Őt személyesen, s láthassa szeretett unokáit, Yudhiṣṭhira királyt és testvéreit, akik most a trónra kerültek, s így békében távozhasson. Bhīṣmadevának egyáltalán nem okozott örömet, hogy a Pāṇḍavák, szeretett apátlan unokái ellen kellett harcolnia. A kṣatriyák azonban rendkívül szigorúak, s ezért kénytelen volt Duryodhana oldalára állni, hiszen Duryodhana tartotta el. Ezenkívül az Úr azt akarta, hogy Yudhiṣṭhira király békéljen meg Bhīṣmadeva szavaitól, hogy az egész világ láthassa: Bhīṣmadeva minden tudásban kiváló, így az Úrról szóló tudományban is.