HU/SB 1.15.49

Revision as of 12:13, 27 January 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


49. VERS

viduro ’pi parityajya
prabhāse deham ātmanaḥ
kṛṣṇāveśena tac-cittaḥ
pitṛbhiḥ sva-kṣayaṁ yayau


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

viduraḥ—Vidura (Yudhiṣṭhira Mahārāja nagybátyja); api—szintén; parityajya—miután elhagyta a testét; prabhāse—Prabhāsa zarándokhelyen; deham ātmanaḥ—a teste; kṛṣṇa—az Istenség Személyisége; āveśena—abban a gondolatban elmerülve; tat—övé; cittaḥ—gondolatok és tettek; pitṛbhiḥ—Pitṛloka lakóival együtt; sva-kṣayam—a saját lakhelye; yayau—távozott.


FORDÍTÁS

Vidura zarándokútja közben, Prabhāsánál hagyta el a testét. Mélyen az Úr Kṛṣṇára gondolt, ezért Pitṛloka bolygó lakói fogadták őt, ahol újra elfoglalta eredeti posztját.


MAGYARÁZAT

A Pāṇḍavák és Vidura között az a különbség, hogy a Pāṇḍavák örök társai az Úrnak, az Istenség Személyiségének, míg Vidura egy irányító félisten, Pitṛloka bolygó ura, Yamarāja. Az emberek félnek Yamarājától, mert ő az, aki megbünteti az anyagi világ bűnöseit. Az Úr bhaktáinak azonban nem kell félniük tőle. Nekik szívbéli barátja, míg a hitetlenek számára maga a megtestesült félelem. Ahogyan korábban már szó volt róla, tudnunk kell, hogy Yamarāját Maṇḍūka Muni átkozta meg, hogy süllyedjen a śūdra létbe. Vidura tehát Yamarāja inkarnációja volt. Az Úr örök szolgájaként nagyon szorgalmasan végezte odaadó szolgálatát, és a jámbor emberek életét élte, olyannyira, hogy tanítása hatására még egy olyan nagy materialista is felszabadulhatott, mint Dhṛtarāṣṭra. Az Úr odaadó szolgálatában végzett jámbor tetteinek eredményeképpen örökké az Úr lótuszlábára tudott gondolni, és megtisztulhatott śūdra életének minden szennyeződésétől. Végül visszatért Pitṛloka lakóihoz, és elfoglalhatta eredeti helyzetét. A félistenek szintén az Úr társai, személyes kapcsolat nélkül, az Úr személyes társai azonban állandóan közvetlen kapcsolatban vannak Vele. Az Úr és társai örökké megjelennek a számtalan univerzumban. Az Úr minden inkarnációjára emlékszik, míg társai, mivel csak parányi szerves részei az Úrnak, elfelejtik azokat, annak köszönhetően, hogy olyan parányiak. Erről beszél a Bhagavad-gītā (BG 4.5) is.