HU/SB 2.6.1
1. VERS
- brahmovāca
- vācāṁ vahner mukhaṁ kṣetraṁ
- chandasāṁ sapta dhātavaḥ
- havya-kavyāmṛtānnānāṁ
- jihvā sarva-rasasya ca
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
brahmā uvāca—az Úr Brahmā mondta; vācām—a beszédhangnak; vahneḥ—a tűznek; mukham—a száj; kṣetram—a létrehozó központja; chandasām—a védikus himnuszoknak, például a Gāyatrīnak; sapta—hét; dhātavaḥ—a bőr és hat másik réteg; havya-kavya—felajánlások a félisteneknek és az ősatyáknak; amṛta—étel az emberi lényeknek; annānām—mindenféle ételnek; jihvā—a nyelv; sarva—minden; rasasya—minden finomságnak; ca—szintén.
FORDÍTÁS
Az Úr Brahmā így szólt: A virāṭ-puruṣának [az Úr univerzális formájának] a szája a beszédhangot létrehozó központ, s ennek irányító istensége a Tűz. A bőre és hat másik réteg a védikus himnuszokat létrehozó központ, a nyelve pedig az a központ, amely a különféle ételeket és finomságokat hozza létre, amelyeket a félisteneknek, az ősatyáknak és az embereknek ajánlanak fel.
MAGYARÁZAT
A vers az Úr univerzális formájának fenségét írja le. Kijelenti, hogy szája a különféle beszédhangokat létrehozó központ, melynek irányító istensége a tűz-félisten. A bőre és testének hat másik rétege a hétféle védikus himnuszt, köztük a Gāyatrīt képviselő és létrehozó központ. A Gāyatrī az eredete minden védikus mantrának, ahogyan azt a Śrīmad-Bhāgavatam első kötete elmagyarázza. Mivel a létrehozó központok az Úr univerzális formájának különféle részei, és mivel az Úr formája transzcendentális az anyagi teremtéshez képest, megérthetjük, hogy a hang, a nyelv, a bőr stb. arra utalnak, hogy az Úr transzcendentális formájában szintén rendelkezik mindezzel. Az anyagi beszédhang vagy az az energia, amivel ételt veszünk magunkhoz, eredetileg az Úrtól származik, s ezek a tevékenységek nem mások, mint az eredeti forrás eltorzult visszatükröződései — a transzcendentális állapot nem nélkülözi a lelki változatosságot. A lelki világban az anyagi változatosságban tapasztalható összes eltorzult forma eredeti lelki azonosságában, teljességében van jelen. Az egyetlen különbség, hogy míg az anyagi cselekedeteket beszennyezi az anyagi természet három kötőereje, addig a lelki világban az energiák teljesen tiszták, mert az Úr tiszta, transzcendentális szerető szolgálatában merülnek el. A lelki világban az Úr a fenséges élvezője mindennek, s az élőlények mind az Ő transzcendentális szerető szolgálatát végzik, az anyagi természet kötőerőinek szennyezettségétől mentesen. A lelki világban a cselekedetek nélkülözik az anyagi világ mámorát, de ellentétben az imperszonalisták elképzelésével, nincs szó személytelen ürességről. A Nārada-pañcarātra a következőképpen határozza meg az odaadó szolgálatot:
- sarvopādhi-vinirmuktaṁ
- tat-paratvena nirmalam
- hṛṣīkeṇa hṛṣīkeśa-sevanaṁ bhaktir ucyate
Mivel eredetileg minden érzék az Úr érzékeinek kincsestárából származik, az anyagi világban az érzékek tevékenységének az odaadó szolgálat folyamata révén meg kell tisztulniuk, s így egyszerűen csak anyagi tetteink jelenlegi állapotának megtisztításával elérhetjük az élet tökéletességét. A megtisztító folyamat azon a szinten kezdődik, amikor megszabadulunk a különféle megjelölések jellemezte felfogástól. Minden élőlény valamilyen szolgálatot végez magának, a családjának, a társadalomnak, az országnak — és még sorolhatnánk —, de sajnos minden efféle szolgálat alapja az anyagi ragaszkodás. Az anyagi ragaszkodást nagyon egyszerűen az Úr szolgálatává lehet átalakítani, és ezzel automatikusan elkezdődik a kezelés, aminek hatására megszabadulhatunk az anyagi ragaszkodástól. A felszabadulás folyamata tehát az odaadó szolgálaton keresztül sokkal könnyebb, mint bármilyen más folyamattal, mert — ahogy a Bhagavad-gītā (BG 12.5) mondja — az emberre csak megannyi probléma vár, ha az Abszolút személytelen aspektusához ragaszkodik: kleśo ’dhikataras teṣām avyaktāsakta cetasām.