HU/SB 1.18.47
47. VERS
- apāpeṣu sva-bhṛtyeṣu
- bālenāpakva-buddhinā
- pāpaṁ kṛtaṁ tad bhagavān
- sarvātmā kṣantum arhati
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
apāpeṣu—annak, aki teljesen mentes minden bűntől; sva-bhṛtyeṣu—annak, aki alárendelt és védelemre szorul; bālena—egy gyerek által; apakva—aki éretlen; buddhinā—intelligenciával; pāpam—bűnös tettet; kṛtam—követett el; tat bhagavān—ezért az Istenség Személyisége; sarva-ātmā—aki mindent átható; kṣantum—hogy bocsásson meg; arhati—megérdemel.
FORDÍTÁS
A ṛṣi ezután imádkozni kezdett a mindent átható Istenség Személyiségéhez, hogy bocsásson meg éretlen, ostoba fiának, aki nagy bűnt követett el, amikor megátkozott valakit, aki mentes minden bűntől, aki rangban alattuk áll, s aki védelmet érdemelt volna.
MAGYARÁZAT
Mindenki felelős saját tetteiért, legyenek azok akár jámbor, akár bűnös tettek. Śamīka Ṛṣi előre látta, hogy a fia nagy bűnt követett el, amikor megátkozta Parīkṣit Mahārāját, aki a brāhmaṇáktól védelmet érdemelt volna, mert minden bűntől mentes, jámbor uralkodó volt, az Úr elsőrangú bhaktája. Amikor az Úr bhaktáját valaki megbántja, annak a visszahatását nagyon nehéz legyőzni. A brāhmaṇáknak, mivel ők a társadalmi rendek vezetői, az a feladatuk, hogy védelmezzék a rájuk bízottakat, s nem pedig hogy megátkozzák őket. Előfordulhat, hogy egy brāhmaṇa dühében megátkoz egy kṣatriyát vagy egy vaiśyát, akinek feljebbvalója, de Parīkṣit Mahārāja esetében ennek — ahogyan ezt már megmagyaráztuk — semmi alapja nem volt. Az ostoba fiú ezt puszta önteltségből tette, büszkén arra, hogy egy brāhmaṇa fia, és így az a sors várt rá, hogy az Úr törvényei megbüntetik. Az Úr sohasem bocsájt meg annak, aki tiszta bhaktáját bűnösnek tekinti. A király megátkozásával tehát az ostoba Śṛṅgi nemcsak bűnt követett el, de a legsúlyosabb sértést is. Ezért a ṛṣi előre látta, hogy csak az Istenség Legfelsőbb Személyisége mentheti meg fiát a bűnös tett következményeitől. Ezért egyenesen a Legfelsőbb Úrhoz imádkozott bocsánatért, mert Ő az egyetlen, aki meg nem történtté tehet valamit, amin nem lehet változtatni. Egy ostoba fiú nevében könyörgött, akinek értelme a legkevésbé sem volt fejlett.
Felmerülhet a kérdés, hogy ha az Úr vágya volt, hogy Parīkṣit Mahārāja megpróbáltatások közé kerüljön annak érdekében, hogy felszabadulhasson az anyagi létből, akkor miért egy brāhmaṇa fiára hárult a felelősség a sértő tett miatt? A válasz erre az, hogy a sértést azért egy gyerek követte el, mert neki könnyű megbocsátani, s az Úr így meghallgatta az apa imáját. De ha a kérdés úgy hangzik, hogy miért volt felelős az egész brāhmaṇa társadalom azért, hogy Kalit engedte befolyni a világ ügyeibe, a választ a Varāha-purāṇa adja meg: azok a démonok, akik ellenségként viselkedtek az Istenség Személyiségével, ám az Úr nem ölte meg őket, engedélyt kaptak, hogy a Kali-kort kihasználva brāhmaṇák családjaiban születhessenek meg. A végtelenül kegyes Úr esélyt adott nekik, hogy jámbor brāhmaṇák családjaiban szülessenek meg, s ezzel a felszabadulás felé haladjanak. Ám a démonok ahelyett, hogy megragadták volna a nagyszerű lehetőséget, önteltek s büszkék lettek arra, hogy brāhmaṇák, s nem ápolták a brahminikus kultúrát. Jellemző példa erre Śamīka Ṛṣi fia. Minden ostoba brāhmaṇa fiúnak szól a figyelmeztetés ebben a versben: ne legyenek olyan ostobák, mint Śṛṅgi, és vigyázzanak, nehogy előző életük démonikus tulajdonságai újra felszínre kerüljenek. Az ostoba fiúnak az Úr természetesen megbocsátott, de mások, akiknek nincsen olyan apjuk, mint Śamīka Ṛṣi, nagyon nehéz helyzetbe kerülhetnek, ha visszaélnek a lehetőséggel, melyet azzal kaptak, hogy brāhmaṇa családban születtek meg.