HU/SB 1.19.15
15. VERS
- taṁ mopayātaṁ pratiyantu viprā
- gaṅgā ca devī dhṛta-cittam īśe
- dvijopasṛṣṭaḥ kuhakas takṣako vā
- daśatv alaṁ gāyata viṣṇu-gāthāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—ezért; mā—engem; upayātam—menedéket keresett; pratiyantu—fogadjatok el; viprāḥ—óh, brāhmaṇák; gaṅgā—Gangesz anya; ca—szintén; devī—az Úr közvetlen képviselője; dhṛta—befogadva; cittam—a szívébe; īśe—az Úrnak; dvija-upasṛṣṭaḥ—a brāhmaṇa által teremtett; kuhakaḥ—bűvös; takṣakaḥ—a kígyómadár; vā—akár; daśatu—hadd marjon meg; alam—további késlekedés nélkül; gāyata—kérlek, folytasd az éneklést; viṣṇu-gāthāḥ—Viṣṇu tetteinek elbeszélése.
FORDÍTÁS
Óh, brāhmaṇák, fogadjatok el, mint teljesen meghódolt lelket, és fogadjon el Gangesz anya is, az Úr képviselője, mert már szívembe fogadtam az Úr lótuszlábát! Marjon meg azonnal a kígyómadár vagy bármilyen varázslatos dolog, amelyet a brāhmaṇa teremtett! Egyetlen vágyam, hogy mindannyian folytassátok az Úr Viṣṇu tetteinek éneklését.
MAGYARÁZAT
Amint az ember teljesen átadta magát a Legfelsőbb Úr lótuszlábának, többé nem fél a haláltól. Az atmoszféra, amelyet a Gangesz folyó partján az Úr nagy bhaktáinak jelenléte teremtett, valamint az, hogy Parīkṣit Mahārāja teljes mértékben elfogadta az Úr lótuszlábát, elegendő biztosíték volt arra, hogy a király visszatérjen Istenhez. Ezzel tökéletesen megszabadult minden halálfélelemtől.