HU/Prabhupada 0395 - Magyarázat a Parama koruṇához

Revision as of 09:52, 12 February 2019 by Anurag (talk | contribs)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)


Purport to Parama Koruna -- Los Angeles, January 16, 1969

Parama koruṇa, pahū dui jana, nitāi gauracandra. Ezt a dalt Locana dāsa Ṭhākura énekelte, az Úr Caitanya rendkívüli bhaktája, csaknem az Úr kortársa volt. Írt egy könyvet, a Caitanya-mangalát, mely bemutatja az Úr Caitanya tevékenységét. A könyv, a Caitanya-mangala nagyon híres. A szerző számos dalt is komponált. Gyakorlatilag minden Vaisnava, ők transzcendentális költők is. A Vaisnavák 26 tulajdonsága közül ez az egyik. A szerző így ír: "A két Úr", nitāi gauracandra, az "Úr Nityánanda és az Úr Gauranga, azaz az Úr Caitanya, nagyon kegyes inkarnációk." Saba avatāra-sāra śiromaṇi. "Ők az összes inkarnáció lényegi megnyilvánulása." A Bhagavad-gītā-ban az áll, hogy valahányszor megszakadt a vallás gyakorlásának folyamata, és előtérbe kerülnek a vallástalan cselekedetek, az Úr megjelenik, vagyis leszáll az anyagi világba, hogy megvédje a jámborokat és megsemmisítse az istenteleneket. Ez az inkarnációk küldetése. Minden inkarnáció esetében megtalálod ezt a két tevékenységet. Az Úr Krisna, olyan gyönyörű, olyan kedves, ám a démonok számára nagy veszélyt jelent. A démonok úgy látták őt, mint villámcsapás, a gopik pedig, mint a leggyönyörűbb Kupidó. A Bhagavad-Gitában is olvashatjuk: ye yathā māṁ prapadyante (BG 4.11). Az Istent annak arányában érti meg az ember, amennyire mentes a démonikus tulajdonságoktól.

Tehát ebben a korban... Persze, az utolsó inkarnáció, Kalki, egyszerűen ölni fog. Hosszú, hosszú idő múlva Ő jön majd el. De az Úr Caitanya ebben az esetben, az ő küldetése nem az ölés, hanem csupán a kegy. Ez az Úr Caitanya sajátos jellemzője. Mert ebben a korban, természetesen, a vallástalanság rendkívül előtérbe kerüt. Ám, ha az Úr Caitanya meg akarta ölni őket, akkor nem jöhetne számba a megváltás. Az ő jövőjük... Természetesen, ha bárkit egy inkarnáció öl meg, ő is felszabadul. De ők nem kerülnek a lelki bolygókra, hanem beleolvadnak a Brahman sugárzásba, ahogy arra a személytelen filozófia hívei vágynak. Más szóval, a imperszonalisták, a személytelen filozófia híveinek törekvése a felszabadulásra, ugyanazt az eredményt adja, mint amit azok kapnak, akik Isten ellenségei. Nem túl nehéz feladat. Az Úr Caitanya kegyes, mert Ő mindenkit magához ölel azáltal, hogy a Krisna iránti szeretetet terjeszti. Rūpa Gosvāmī az Úr Caitanyát úgy jellemezte, mint aki a legnagylelkűbb az összes inkarnáció közül. mert Ő Krisnát adja mindenkinek, akiknek semmiféle képesítése nincs erre. Locana dāsa Ṭhākura ezért azt mondja: parama koruṇa, pahū dui jana, nitāi gauracandra. Valamint, Ők az összes inkarnáció esszenciája. Kevala ānanda-kanda. Nagyon egyszerűen prédikálnak. Caitanya Maháprabhu ezt adja utasításba: "Énekeljétek a Hare Krisnát, táncoljatok szépen, és amikor elfáradtatok, csak pihenjetek le és egyetek Krisna praszádamot." Az Úr tanítása nagyon élvezetes. Kevala ānanda-kanda. Míg Jagannatha Puriban élt, minden este táncoltak, énekeltek és a táncoltak folyamatosan. Majd miután a táncnak vége lett, Az Úr rengeteg Jagannátha praszádamot osztott szét. Minden éjjel sok ezer ember gyűlt össze. Ez a mozgalom tehát egyszerűen transzcendentálisan élvezetes. Kevala ānanda-kanda.

Aztán azt javasolja, bhajo bhajo bhāi, caitanya nitāi. "Drága testvérem, csak próbáld imádni a két Urat, Caitanyát és Nityanandát," sudṛḍha viśvāsa kori', " hittel és a meggyőződéssel. " Hinni kell az Úr Caitanya szavaiban. Az Úr Caitanya azt mondja, hogy "Csak énekelj tovább. Csupán az éneklés tökéletessé teszi az életed." Ez a valóság. Ha nem kezdünk el énekelni, nem tudjuk megtapasztalni, míg akik énekelnek, tapasztalják, hogy nagyon gyorsan szert tesznek az élet minden vágyott tökéletességére. E mantrát tehát hittel és meggyőződéssel kell énekelnünk. És az egyetlen tulajdonság, amire ezzel kapcsolatban szükségünk van, mondja a szerző: viṣaya chāḍiyā, se rase majiyā, mukhe bolo hari hari. Hittel és meggyőződéssel kell énekelnünk, és ugyanakkor figyelnünk kell arra, hogy felhagyjunk az anyagi élvezetekkel. Viṣaya chāḍiyā, a viṣaya azt jelenti, hogy 'érzékkielégítés', a chāḍiyā pedig, hogy 'adja fel'. Az embernek fel kell hagynia az érzékkielégítéssel. Természetesen ebben az anyagi létben megkaptuk az érzékszerveinket, és megszoktuk, hogy használjuk ezeket. Ezt nem tudjuk megálítalni. De szó sincs leállításról, csak a szabályoznunk kell őket. Mint amikor enni akarunk. Viṣaya azt jelenti, evés, alvás, párzás és védekezés. Szóval ezek a dolgok nem teljesen tiltottak. Csak úgy kell őket megoldani, hogy az kedvező legyen a Krisna-tudatom számára. Szóval nem kellene... Mint az evés. Nem szabad csak azért ennünk, hogy a nyelvünket kielégítsük. Azért kell ennünk, hogy jó erőben tartsuk magunkat a Krisna tudat gyakorlásához. Az evéssel tehát nem állunk le, csak megfelelő módon szabályozzuk. Ugyanez történik a nemi élettel. Azt sem szüntetjük meg. De a szabályozó elv az, hogy meg kell házasodnod és csak akkor élj nemi életet, ha Krisna tudatos gyermeket akarsz. Máskor ne. Tehát minden szabályozott. Az sem kérdés, hogy a védelem is fennmarad. Arjuna harcolt, védekezett, de Krisna utasítására. Tehát minden megmarad. Semmi nem áll le. Csupán szabályozzuk, hogy gyakorolhassuk a Krisna-tudatot. Viṣaya chāḍiyā. Nem kérünk a viṣayákból, hogy a test szükségleteinek négy elvét, az evést, alvást, szeretkezést és védekezést az érzékkielégítésre használjuk. Nem. A politikusok mindent elkövetnek az érzékkielégítésért. Nem látják, hogy mi a jó az embereknek. Küzdenek azért, hogy meggazdagodjanak. Tilos ezért küzdeni. Ám, ha szükség van a harcra, az emberek védelme érdekében, akkor harcolni kell. Fel kell tehát adnunk az elvet, érzékkielégítést, vagyis az érzékkielégítés folyamatát.

Dekho dekho bhāi tri-bhuvane nāi. Aztán azt mondja a szerző, "Vedd észre, nincs senki más, aki ilyen kegyes." Pasu pākhī jhure, pāṣāṇa vidare. Az Ő kegyéből még a madarak és vadállatok is megélnek. Valójában, amikor Caitanya Maháprabhu kereszttülment India középső részén a Jhārikhaṇḍa nevű dzsungelen, Egyedül személyes szolgája kísérte el, más nem, és amikor az erdőben járt, az Úr megérintett egy tigrist. Az állat aludt, és az érintésre felüvöltött. Caitanya Maháprabhu kísérője azt gondolta, "Most végünk van." Ám Caitanya Maháprabhu megkérdezte a tigristől: "Miért alszol? Kelj fel. Énekeld a Hare Krisnát. "És a tigris elkezdett táncolni. Tehát valójában ez történt. Amikor Caitanya Maháprabhu a Hare Krisna mozgalmat terjesztette, tigrisek, szarvasok... Mindenki csatlakozott. Persze, nekünk nincs akkora hatalmunk, mint Neki. De az lehetséges, hogy... Végtére is láttuk, hogy a kutyák táncolnak a sankirtanban. Tehát az is megtörténhet, hogy mi is ezt tegyük... Ám talán nem vállalhatunk ilyen nagy kockázatot. De ha Caitanya Maháprabhu rá tudta bírni a tigrist, hogy táncoljon, mi legalább bírjunk rá minden embert, hogy táncoljon. Ez egy ilyen szép mozgalom.

Paśu pākhī jhure, pāṣāṇa vidare. Pāṣāṇa azt jelenti, kő. Tehát még a kőszívű ember szíve is megolvad a Hare Krisna éneklésnek hatására. Erről van tapasztalatunk, láttuk. Pāṣāṇa vidare, śuni' jāra guṇa-gāthā. Csupán attól, hogy hallanak az Úr Caitanya transzcendentális kedvteléseiről és tulajdonságairól, még a kemény-szívű emberek is megolvadtak. Sok ilyen eset volt, például Jagāi és Mādhāi. Sok elesett lélek emelkedett fel a legmagasabb lelki helyzetbe. Locana Dasa Thakura ezután így folytatja: viṣaya majiyā, rohili poriyā. "Szerencsétlenségemre annyira belekeveredtem a test, illetve az érzékek követeléseinek hálójába, hogy megfeledkeztem Caitanya Maháprabhu lótuszlábáról." Viṣaya majiyā, rohili poriyā, se pade nahilo āśa. "Nem tudtam vágyni arra, hogy vonzódjak az Úr Caitanya lótuszlábához" Miért is van ez így? A szerző így kesereg: āpana karama, bhuñjāye śamana, "szenvedek a múltban elkövetett gaztetteim miatt, mert a Krisna-tudatos mozgalom nem volt képes vonzóvá válni a számomra. Ezt a büntetést mérte rám Yamaraja, a halál főfelügyelője." Tulajdonképpen a Krisna-tudatos mozgalom, a sankirtana mozgalom olyan szép és vonzó, hogy minden egyszerű, akarom mondani, minden egyszerűen gondolkodó embernek vonzódnia kell hozzá. De ha valaki nem vonzódik hozzá, az azért van, mert a halál ura törvényesen megbüntette őt. Bármi is legyen a helyzet, ha ragaszkodunk az énekléshez, akkor még Yamarāja, a halál ura sem büntethet meg minket. Ez mondja ki a Brahma-saṁhitā. Brahma-saṁhitā azt mondja, hogy ha valaki gyakorolja az odaadó életet, a múltban elkövetett tettei következményeit azonnal kiigazítják. Mindenki vegyen tehát részt a Krisna-tudatos mozgalomban, és énekelje a Hare Kṛṣṇa Hare Kṛṣṇa Kṛṣṇa Kṛṣṇa Hare Hare, Hare Rāma Hare Rāma Rāma Rāma Hare Hare-t.