HU/SB 2.10.20
20. VERS
- nāsike nirabhidyetāṁ
- dodhūyati nabhasvati
- tatra vāyur gandha-vaho
- ghrāṇo nasi jighṛkṣataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
nāsike—az orrlyukakban; nirabhidyetām—kifejlődnek; dodhūyati—gyorsan fúj; nabhasvati—a légzési levegő; tatra—ezek után; vāyuḥ—levegő; gandha-vaḥaḥ—illat; ghrāṇaḥ—szaglás; nasi—az orrban; jighṛkṣataḥ—illatokra vágyik.
FORDÍTÁS
Ezek után, amikor a legfelsőbb puruṣa illatokra vágyott, létrejöttek az orrlyukak, a légzés, a szaglószerv részei és az illatok. Az illatot szállító levegő irányító istensége szintén megnyilvánult.
MAGYARÁZAT
A szaglószerv részei, az illat, a levegő irányító istensége, a szaglás stb. mind azonos időben nyilvánultak meg, amikor az Úr illatra vágyott. Az Upaniṣadok védikus mantrái megerősítik ezt az állítást, mondván, hogy a Legfelsőbbnek alárendelt élőlények csak akkor tehetnek bármit is, ha arra először a Legfelsőbb vágyott. Az élőlény csak akkor lát, ha az Úr lát, csak akkor érez illatot, ha az Úr szagol és így tovább. Mindebből a legfontosabb azt megjegyeznünk, hogy az élőlény semmit sem tehet függetlenül. Azt gondolja, hogy függetlenül cselekedhet, de nem képes megtenni. A szabad gondolkodást az Úr kegyének köszönheti, ám egy gondolat csakis az Úr kegyéből ölthet formát. Így szól a mondás is: ember tervez, Isten végez. Ez a magyarázat az élőlények abszolút függőségét és a Legfelsőbb Úr abszolút függetlenségét illusztrálja. Annak az ostoba embernek, aki magát Istennel egyenlőnek tekinti, először bizonyítania kell, hogy abszolút és független — s akkor kitarthat állítása mellett, hogy egyenlő az Úrral.