HU/SB 1.8.32
32. VERS
- kecid āhur ajaṁ jātaṁ
- puṇya-ślokasya kīrtaye
- yadoḥ priyasyānvavāye
- malayasyeva candanam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kecit—valaki; āhuḥ—mondja; ajam—a születetlen; jātam—megszületni; puṇya-ślokasya—a nagy, jámbor királynak; kīrtaye—dicsőítéséért; yadoḥ—Yadu királynak; priyasya—a kedvesnek; anvavāye—a családjában; malayasya—a Malaya-hegyek; iva—mint; candanam—szantálfa.
FORDÍTÁS
Néhányan azt mondják, hogy a Megszületetlen a jámbor királyok dicsőítésére születik meg, mások azt mondják, azért, hogy örömet okozzon Yadu királynak, egyik legkedvesebb bhaktájának. Úgy jelensz meg családjában, ahogyan a szantálfa jelenik meg a Malaya-hegyekben.
MAGYARÁZAT
Az Úr megjelenése ebben az anyagi világban nagyon rejtélyes, ezért a Megszületetlen születéséről számtalan eltérő vélemény alakult ki. A Bhagavad-gītāban azt mondja az Úr, hogy megszületik az anyagi világban, noha Ő minden teremtés Ura, s megszületetlen. Nem lehet tehát tagadni a Megszületetlen születését, mert Ő Maga erősítette meg ezt az igazságot. Mégis eltérőek a vélemények arról, miért születik meg. A Bhagavad-gītā erről is beszél. Az Úr saját belső energiája által jelenik meg, hogy helyreállítsa a vallás elveit, hogy megvédje a jámborokat, valamint hogy elpusztítsa az istentagadókat. Ez a Megszületetlen megjelenésének küldetése. Mégis azt mondják, az Úr azért jelent meg, hogy a jámbor Yudhiṣṭhira királyt dicsőítse. Az Úr Śrī Kṛṣṇa kétségkívül meg akarta alapozni a Pāṇḍavák királyságát, az egész világ érdekében. Ha egy jámbor király uralja a világot, akkor az emberek boldogok, ám ha az uralkodó istentagadó, a nép boldogtalan. A Kali-korban az uralkodók többnyire istentagadók, s így az emberek is örökké boldogtalanok. A demokrácia esetében maguk az istentagadó polgárok választják képviselőiket, hogy uralkodjanak fölöttük, ezért hát senkit sem okolhatnak boldogtalanságukért. Nala Mahārāja is ünnepelt, jámbor király volt, de nem fűzte kapcsolat az Úr Śrī Kṛṣṇához. Az Úr Kṛṣṇa most Yudhiṣṭhira Mahārāját dicsőítette, s Yadu királyt, akinek családjában megszületett. Bár Yādavaként, Yaduvīraként, Yadunandanaként is ismerik, az Úr mindig független ezektől a lekötelezettségektől. Olyan Ő, mint a Malaya-hegyekben növő szantálfa. Bárhol nőhetne, ám mivel a Malaya-hegyek területén nő, neve összefonódott a Malaya-hegyekkel. A végkövetkeztetés tehát az, hogy az Úr örökké megszületetlen, akár a nap, mégis úgy jelenik meg, ahogyan a nap kel fel a keleti horizonton. Ahogyan a nap sem a keleti horizont napja, úgy az Úr sem fia senkinek: Ő az atyja minden létezőnek.