HU/SB 3.28.12
12. VERS
- yadā manaḥ svaṁ virajaṁ
- yogena susamāhitam
- kāṣṭhāṁ bhagavato dhyāyet
- sva-nāsāgrāvalokanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yadā—amikor; manaḥ—az elme; svam—saját; virajam—megtisztult; yogena—a yoga gyakorlása által; su-samāhitam—szabályozott; kāṣṭhām—a teljes kiterjedés; bhagavataḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; dhyāyet—az ember meditáljon rajta; sva-nāsā-agra—az orra hegye; avalokanaḥ—ránézve.
FORDÍTÁS
Amikor az ember e yoga gyakorlásával tökéletesen megtisztította elméjét, félig lehunyt szemmel koncentráljon az orra hegyére, s nézze az Istenség Legfelsőbb Személyiségének formáját!
MAGYARÁZAT
Egyértelműen kimondja ez a vers, hogy Viṣṇu kiterjedésén kell meditálnunk. A kāṣṭhām szó Paramātmāra, Viṣṇu kiterjedésének kiterjedésére utal, a bhagavataḥ pedig az Úr Viṣṇura, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére. A Legfelsőbb Istenség Kṛṣṇa. Tőle származik az első kiterjedés, Baladeva, Baladevától pedig Saṅkarṣaṇa, Aniruddha és sok más forma, amelyeket a puruṣa-avatārák követnek. Ahogyan azt az előző versek megemlítik (puruṣārcanam), ezt a puruṣát Paramātmā, a Felsőlélek képviseli. A Felsőlélek — akin meditálnunk kell — jellemzőiről a következő versekben olvashatunk. Ez a vers érthetően kijelenti, hogy az embernek úgy kell meditálnia, hogy szemét az orra hegyére, elméjét pedig Viṣṇu kalājára, teljes kiterjedésére rögzíti.