HU/SB 3.29.16
16. VERS
- mad-dhiṣṇya-darśana-sparśa-
- pūjā-stuty-abhivandanaiḥ
- bhūteṣu mad-bhāvanayā
- sattvenāsaṅgamena ca
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
mat—Enyém; dhiṣṇya—szobor; darśana—látva; sparśa—megérintve; pūjā—imádva; stuti—imádkozva hozzá; abhivandanaiḥ—a hódolat felajánlásával; bhūteṣu—minden élőlényben; mat—Rólam; bhāvanayā—gondolattal; sattvena—a jóság kötőereje által; asaṅgamena—elkülönüléssel; ca—és.
FORDÍTÁS
A bhakta látogassa rendszeresen szobraimat a templomban, érintse meg lótuszlábam, ajánlja fel az imádathoz szükséges kellékeket, s mondjon imákat. Lásson a lemondás szellemében, a jóság kötőerejének hatása alatt, s lásson minden élőlényt lelkinek.
MAGYARÁZAT
A templomi imádat a bhakta kötelességei közé tartozik. Leginkább a kezdők számára javasolják, de a fejlett bhaktáknak sem szabad távol maradniuk a templomi imádattól. Egy kezdő és egy fejlett bhakta eltérő módon értékeli az Úr jelenlétét a templomban. Egy kezdő bhakta úgy tekint az arcā-vigrahára (az Úr szobrára), hogy az különbözik az eredeti Istenség Személyiségétől, s a Legfelsőbb Urat képviselő mūrti-formának tartja. Egy fejlett bhakta azonban a templomi mūrtit az Istenség Legfelsőbb Személyiségének fogadja el, s nem lát különbséget az Úr eredeti formája és a szobor, az Úr templomban lévő arcā formája között. Ilyen látásmóddal rendelkezik az a bhakta, akinek odaadó szolgálata a bhāva, vagyis az Isten iránti szeretet legfelső szintjén áll, míg egy kezdő bhakta templomi imádata csupán megszokott teendői közé tartozik.
A bhaktának feladata a templomi mūrti-imádat. Rendszeresen meglátogatja a szépen felékesített mūrtit, tisztelettel és hódolattal megérinti az Úr lótuszlábait, s imádata jeléül gyümölcsöket, virágokat és imákat ajánl fel Neki. Ezzel egy időben ahhoz, hogy fejlődjön az odaadó szolgálatban, a bhaktának a többi élőlényt lelki szikrákként, a Legfelsőbb Úr szerves részeiként kell látnia, s tiszteletét kell ajánlania minden lénynek, aki kapcsolatban áll az Úrral. Mivel eredetileg minden élőlény kapcsolatban van az Úrral mint az Úr szerves része, a bhaktának meg kell próbálnia minden élőlényre úgy tekinteni, hogy azok a lelki lét ugyanazon síkján állnak. Ahogyan a Bhagavad-gītā kijelenti, egy bölcs paṇḍita egyenlőnek látja a művelt brāhmaṇát, a śūdrát, a disznót, a kutyát és a tehenet. Nem a testet látja, ami csupán külső öltözék; nem látja a brāhmaṇa, a tehén vagy a disznó ruháját. A lélekszikrát látja, a Legfelsőbb Úr szerves részét. Ha egy bhakta nem lát minden élőlényt a Legfelsőbb Úr szerves részeként, akkor prākṛta-bhaktának, materialista bhaktának tekintik, aki nem áll teljesen a lelki síkon, sőt az odaadás legalacsonyabb szintjén áll. Ennek ellenére azonban az ilyen bhakta minden tiszteletet megad a mūrtinak.
Bár egy bhakta minden élőlényt a lelki lét síkján lát, nem akar mindenkivel barátkozni. Az, hogy a tigris a Legfelsőbb Úr szerves része, még nem jelenti azt, hogy megöleljük, mert lelki kapcsolatban áll a Legfelsőbb Úrral. Csakis azoknak a társaságát kell keresnünk, akikben kifejlődött a Kṛṣṇa-tudat.
Barátkoznunk kell azokkal, akik fejlettek a Kṛṣṇa-tudatban, s különleges tiszteletünket kell ajánlanunk nekik. Nem férhet kétség ahhoz, hogy a többi élőlény is a Legfelsőbb Úr teljes része, ám mivel a tudatuk még befedett, s még nem fejlődött ki bennük a Kṛṣṇa-tudat, mondjunk le a társaságukról. Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura azt mondta, hogy még annak a társaságát is el kell kerülnünk, aki vaiṣṇava ugyan, de jelleme kifogásolható, noha a vaiṣṇavának járó tiszteletet megadhatjuk neki. Mindenkit, aki elfogadja Viṣṇut mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, vaiṣṇavának tekinthetünk, ám egy vaiṣṇavának szert kell tennie a félistenek valamennyi jó tulajdonságára is.
A sattvena szó pontos jelentése Śrīdhara Svāmī szerint a dhairyeṇa, vagyis a türelem szinonimája. Az embernek nagy türelemmel kell végeznie az odaadó szolgálatot. Nem szabad abbahagynia csupán amiatt, hogy egyszer-kétszer nem járt sikerrel — folytatnia kell. Śrī Rūpa Gosvāmī szintén alátámasztja, hogy nagyon lelkesnek kell lennünk, s türelemmel, bizakodással kell végeznünk az odaadó szolgálatot. A türelem ahhoz szükséges, hogy kialakuljon bennünk a bizakodás: „Kṛṣṇa bizonyára elfogad majd engem, mert odaadó szolgálatát végzem.” A siker eléréséhez csupán végeznünk kell az odaadó szolgálatot a szabályozó elvek szerint.