HU/SB 4.1.14
14. VERS
- pūrṇimāsūta virajaṁ
- viśvagaṁ ca parantapa
- devakulyāṁ hareḥ pāda-
- śaucād yābhūt sarid divaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
pūrṇimā—Pūrṇimā; asūta—nemzett; virajam—egy Viraja nevű fiút; viśvagam ca—és a Viśvaga nevűt; param-tapa—óh, ellenség pusztítója; devakulyām—egy Devakulyā nevű leányt; hareḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; pāda-śaucāt—azzal a vízzel, ami lótuszlábát mosta; yā—ő; abhūt—lett; sarit divaḥ—a Gangesz medrének transzcendentális vize.
FORDÍTÁS
Kedves Vidurám! A két fiú, Kaśyapa és Pūrṇimā közül Pūrṇimā három gyermeket nemzett, Viraját, Viśvagát és Devakulyāt. Hármuk közül Devakulyā az a víz volt, ami az Istenség Személyiségének lótuszlábát mosta, és amiből később a mennyei bolygók Gangesz folyója lett.
MAGYARÁZAT
A két fiú, Kaśyapa és Pūrṇimā közül ez a vers Pūrṇimā leszármazottjairól beszél. Részletes leírásukkal a Hatodik Énekben találkozunk. Ebből a versből azt is megtudhatjuk, hogy Devakulyā a Gangesz uralkodó istensége, azé a folyóé, ami a mennyei bolygókról érkezik erre a bolygóra, s amit szentnek tekintenek, mert az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Hari lótuszlábát érintette.