HU/SB 4.1: Manu leányainak családfája
4.1.1. vers: Śrī Maitreya így szólt: Svāyambhuva Manu három leányt nemzett feleségének, Śatarūpānak. Ākūtinak, Devahūtinak és Prasūtinak nevezte el őket.
4.1.2. vers: Ākūtinak volt két fivére, de Svāyambhuva Manu király ennek ellenére csupán azzal a feltétellel adta leányát Prajāpati Rucihoz, hogy fiukat visszakapja majd, mintha az ő fia lenne. Felesége, Śatarūpā jóváhagyásával döntött így.
4.1.3. vers: Ruci, akit brahminikus tulajdonságai rendkívül hatalmassá tettek, s aki azt a feladatot kapta, hogy nemzzen élőlényeket, egy fiúval és egy leánnyal áldotta meg feleségét, Ākūtit.
4.1.4. vers: Ākūti két gyermeke közül a fiú az Istenség Legfelsőbb Személyiségének közvetlen inkarnációja volt. Yajñának hívták, ami az Úr Viṣṇu egyik neve. A leánygyermek Lakṣmīnak, a szerencse istennőjének, az Úr Viṣṇu örök hitvesének a részleges inkarnációja volt.
4.1.5. vers: Svāyambhuva Manu boldogan vitte haza a gyönyörű fiút, akit Yajñának hívtak, veje, Ruci pedig megtartotta leányát, Dakṣināt.
4.1.6. vers: A yajña rituális szertartásának Ura később feleségül vette Dakṣiṇāt, akinek leghőbb vágya volt, hogy az Istenség Személyisége legyen a férje. Az Úr szintén nagy örömmel nemzett tizenkét gyermeket feleségének.
4.1.7. vers: Yajña és Dakṣiṇā tizenkét fiát Toṣának, Pratoṣának, Santoṣának, Bhadrának, Śāntinak, Iḍaspatinak, Idhmának, Kavinak, Vibhunak, Svahnának, Sudevának és Rocanának hívták.
4.1.8. vers: Svāyambhuva Manu uralkodása idején Yajña fiai a tuṣitáknak nevezett félistenekké váltak. Marīci a hét bölcs vezetője, Yajña pedig a félistenek királya, Indra lett.
4.1.9. vers: Svāyambhuva Manu két fiából, Priyavratából és Uttānapādából nagy hatalmú királyok lettek, s e korszakban fiaik és unokáik benépesítették mindhárom világot.
4.1.10. vers: Kedves fiam! Svāyambhuva Manu hőn szeretett leányát, Devahūtit Kardama Munihoz adta feleségül. Róluk már beszéltem neked, és majdnem mindent megtudtál róluk.
4.1.11. vers: Svāyambhuva Manu Prasūtit, a leányát Brahmā fiához, Dakṣához adta, aki szintén az élőlények egyik ősnemzője volt. Dakṣa leszármazottjai benépesítik mindhárom világot.
4.1.12. vers: Már hallottál Kardama Muni kilenc leányáról, akik kilenc bölcshöz mentek feleségül. Most az ő leszármazottaikról mesélek neked. Hallgasd hát szavaim!
4.1.13. vers: Kardama Muni Kalā nevű leánya, aki Marīcihez ment feleségül, két gyermeket hozott a világra, akiket Kaśyapának és Pūrṇimānak hívtak. Utódaik a világ minden táján jelen vannak.
4.1.14. vers: Kedves Vidurám! A két fiú, Kaśyapa és Pūrṇimā közül Pūrṇimā három gyermeket nemzett, Viraját, Viśvagát és Devakulyāt. Hármuk közül Devakulyā az a víz volt, ami az Istenség Személyiségének lótuszlábát mosta, és amiből később a mennyei bolygók Gangesz folyója lett.
4.1.15. vers: Anasūyā, Atri Muni felesége három nagyon híres fiút hozott a világra — Somát, Dattātreyát és Durvāsāt —, akik az Úr Viṣṇu, az Úr Brahmā és az Úr Śiva részleges képviselői voltak. Soma az Úr Brahmā, Dattātreya az Úr Viṣṇu, Durvāsā pedig az Úr Śiva részleges képviselője volt.
4.1.16. vers: Vidura végighallgatta Maitreyát, majd megkérdezte tőle: Kedves mesterem! Hogyan válhatott a három istenség, Brahmā, Viṣṇu és Śiva, a teljes teremtés létrehozója, fenntartója és elpusztítója Atri Muni feleségének gyermekévé?
4.1.17. vers: Maitreya így szólt: Az Úr Brahmā arra utasította Atri Munit, hogy miután Anasūyāval házasságot kötött, teremtsen nemzedékeket. Atri Muni és felesége útnak indultak, hogy a Ṛkṣa-hegy völgyében szigorú lemondásokat végezzenek.
4.1.18. vers: Abban a völgyben folyik a Nirvindhyā folyó. Partját aśoka fák és palāśa virágokkal borított bokrok övezik, s a környéket egy vízesés csobogásának édes hangja tölti be mindig. Erre a csodálatos helyre érkezett meg a házaspár.
4.1.19. vers: A nagy bölcs a yoga légzőgyakorlata segítségével fegyelmezte az elméjét, így minden ragaszkodástól megszabadulva csak egy lábon állt, és csupán levegőn élt. Száz esztendeig állt ott így.
4.1.20. vers: Így gondolkodott: Bárcsak az univerzum Ura, akinél védelmet kerestem, elégedett lenne velem, s kegyesen megáldana egy olyan fiúval, mint Ő Maga!
4.1.21. vers: Amint szigorú vezekléseit végezte, légzőgyakorlata erejének hatására lobogó tűz tört ki a fején. A lángokat a három világ három fő istensége is látta.
4.1.22. vers: Ekkor a három istenség a mennyei bolygók lakói — a mennyek szépséges hölgyei, a gandharvák, a siddhák, a vidyādharák és a nāgák — kíséretében ellátogatott Atri Muni kunyhójába. Beléptek a lemondásairól híres nagy bölcs āśramájába.
4.1.23. vers: A bölcs egy lábon állt, ám amikor megpillantotta maga előtt mind a három istenséget, olyan öröm töltötte el, hogy valamennyiüket együtt láthatja, hogy nagy küzdelem árán egy lábon igyekezett eléjük.
4.1.24. vers: Aztán nyomban imákat kezdett zengeni a három istenségnek, akik hordozóik hátán — a bikán, a hattyún és Garuḍán — ültek, s kezükben dobot, kuśa füvet és cakrát tartottak. A bölcs botként a földre borulva ajánlotta nekik tiszteletét.
4.1.25. vers: Atri Muni végtelen elégedettséggel látta, hogy a három deva a kegyében részesíti őt. Testük sugárzása egészen elvakította, így aztán egy időre lehunyta szemét.
4.1.26-27. vers: De szíve már vonzódni kezdett az univerzum vezető istenségeihez, ezért uralkodott magán, s összetett kézzel, édes szavakkal imákat zengett nekik. A nagy bölcs, Atri így szólt: „Ó, Úr Brahmā, Úr Viṣṇu és Úr Śiva! Ahogy minden korszakban, most is három testre osztottátok magatokat, amikor elfogadtátok az anyagi természet három kötőerejét a kozmikus megnyilvánulás megteremtése, fenntartása és elpusztítása érdekében. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom mindannyiótoknak! Könyörgöm, áruljátok el, hogy hármótok közül kit szólítottam imámmal!”
4.1.28. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét hívtam, mert egy olyan fiúra vágytam, amilyen Ő, s egyedül Rá gondoltam. Noha Ő túl van az emberi elme spekulációján, mégis mindhárman eljöttetek. Kegyesen áruljátok el, hogyan jöttetek — érkezésetek egészen zavarba hozott!
4.1.29. vers: A nagy bölcs, Maitreya így folytatta: A három nagy istenség végighallgatta Atri Munit, majd mindannyian elmosolyodtak, s nyájas szavakkal válaszoltak neki.
4.1.30. vers: A három istenség így szólt Atri Munihoz: Kedves brāhmaṇa! Eltökéltséged elérte a tökéletességet, ezért minden úgy lesz, ahogyan te akarod, s nem másképp. Mi mindannyian az a személy vagyunk, akin meditáltál, ezért mind eljöttünk hozzád.
4.1.31. vers: Olyan fiaid születnek majd, akik hatalmunk részleges megnyilvánulását képviselik, és mivel szerencsét kívánunk neked, szerte a világon dicsőségedet hirdetik majd.
4.1.32. vers: Miután áldásukat adták Atri Munira, a három istenség, Brahmā, Viṣṇu és Maheśvara távozott. A házaspár hosszan nézte őket.
4.1.33. vers: Ezek után Brahmā részleges képviselőjétől megszületett nekik a holdisten, Viṣṇu részleges képviselőjétől a nagy misztikus, Dattātreya, Śaṅkara [az Úr Śiva] részleges képviselőjétől pedig Durvāsā. Hallj most tőlem Aṅgirā számtalan fiáról!
4.1.34. vers: Aṅgirā felesége, Śraddhā négy leányt hozott a világra, akiket Sinīvālīnak, Kuhūnak, Rākānak és Anumatinak hívtak.
4.1.35. vers: A négy leányon kívül volt két fia is. Az egyiket Utathya néven ismerték, míg a másik a tanult tudós, Bṛhaspati volt.
4.1.36. vers: Felesége, Havirbhū méhében Pulastya egy fiat nemzett, akit Agastyának neveztek, s aki a következő életében Dahrāgni lett. Rajta kívül egy másik nagyszerű, szent fiat is nemzett, akit Viśravānak hívtak.
4.1.37. vers: Viśravānak két felesége volt. Az első Iḍaviḍā volt, aki Kuverát, a yakṣák urát hozta a világra, a második pedig Keśinī, akinek három fia született: Rāvaṇa, Kumbhakarṇa és Vibhīṣaṇa.
4.1.38. vers: Gati, a bölcs Pulaha felesége három fiút hozott a világra: Karmaśreṣṭhát, Varīyānt és Sahiṣṇut. Mindannyian nagy bölcsek voltak.
4.1.39. vers: Kratu felesége, Kriyā hatvanezer nagy bölcset hozott a világra, a vālakhilyákat. Mindannyian jól ismerték a lelki tudományt, és testük e tudástól ragyogott.
4.1.40. vers: A nagy bölcs, Vasiṣṭha feleségének, Ūrjānak — akit néha Arundhatīnak is neveznek — hét szeplőtelen, nagy bölcset nemzett, akiknek élén a bölcs Citraketu állt.
4.1.41. vers: A hét bölcset a következőképpen hívták: Citraketu, Suroci, Virajā, Mitra, Ulbaṇa, Vasubhṛdyāna és Dyumān. Vasiṣṭha másik feleségének is néhány nagyon jó képességű fia született.
4.1.42. vers: Citti, a bölcs Atharvā felesége egy Aśvaśirā nevű fiút hozott a világra annak következtében, hogy nagy fogadalmat tett, melyet Dadhyañcának neveznek. S most hallj a bölcs Bhṛgu leszármazottjairól is!
4.1.43. vers: Bhṛgu, a bölcs nagyon szerencsés volt. Khyāti nevű feleségének két fiat nemzett, Dhātāt és Vidhātāt, valamint egy leányt, Śrīt, aki az Istenség Legfelsőbb Személyiségének odaadó híve volt.
4.1.44. vers: A bölcs Merunak két leánya volt, Āyati és Niyati. Dhātāhoz és Vidhātāhoz adta őket. Egy-egy fiat hoztak a világra, Mṛkaṇḍát és Prāṇát.
4.1.45. vers: Mṛkaṇḍától Mārkaṇḍeya Muni született meg, Prāṇától pedig a bölcs Vedaśirā, akinek a fia Uśanā [Śukrācārya] volt, akit Kavinak is hívnak. Kavi tehát szintén a Bhṛgu-dinasztia leszármazottjai közé tartozott.
4.1.46-47. vers: Kedves Vidurám! A bölcseknek és Kardama leányainak a leszármazottjai megszaporították az univerzum népességét. Mindazok, akik hittel hallgatják e dinasztia leírását, megszabadulnak minden bűn visszahatásától.Manu egy másik leánya, Prasūti, Brahmā Dakṣa nevű fiához ment feleségül.
4.1.48. vers: Dakṣa tizenhat szépséges, lótuszszemű leányt nemzett feleségének, Prasūtinak. A tizenhat leány közül tizenhármat Dharmához, egyet pedig Agnihoz adott feleségül.
4.1.49-52. vers: Két megmaradt leánya közül az egyiket a Pitṛlokának adományozta, ahol békésen élhetett. A másik az Úr Śiváé lett, aki megszabadítja a bűnösöket az anyagi kötelékektől. A tizenhárom leányt, akiket Dakṣa Dharmához adott feleségül, a következőképpen hívták: Śraddhā, Maitrī, Dayā, Śānti, Tuṣṭi, Puṣṭi, Kriyā, Unnati, Buddhi, Medhā, Titikṣā, Hrī és Mūrti. Ők a következő fiakat hozták a világra: Śraddhā Śubhát, Maitrī Prasādát, Dayā Abhayát, Śānti Sukhát, Tuṣṭi Mudát, Puṣṭi Smayát, Kriyā Yogát, Unnati Darpát, Buddhi Arthát, Medhā Smṛtit, Titikṣa Kṣemát, Hrī pedig Praśrayát. Mūrti, aki minden tiszteletre méltó tulajdonság tárháza volt, Śrī Nara-Nārāyaṇának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének adott életet.
4.1.53. vers: Nara-Nārāyaṇa megjelenésekor az egész univerzumot öröm töltötte el. Mindenki elméje megnyugodott, kellemes légkör uralkodott, s kellemesek voltak a folyók és a hegyek is.
4.1.54-55. vers: A mennyei bolygókon zenekarok zendítettek rá, az égből virágeső hullott. A megbékélt bölcsek védikus imákat zengtek, a mennyek lakói, a gandharvák és a kinnarák énekeltek, a mennyei bolygók gyönyörű leányai táncoltak. A jó szerencse minden jele megmutatkozott Nara-Nārāyaṇa megjelenésekor. Ekkor még az olyan hatalmas félistenek is felajánlották tiszteletteljes imáikat, mint az Úr Brahmā.
4.1.56. vers: A félistenek így szóltak: Hadd ajánljuk tiszteletteljes hódolatunkat a transzcendentális Istenség Személyiségének, aki külső energiájaként létrehozta ezt a kozmikus megnyilvánulást, amely úgy létezik Benne, ahogy a levegő és a felhők az űrben, és aki most Nara-Nārāyaṇa Ṛṣi alakjában Dharma otthonában jelent meg!
4.1.57. vers: Bárcsak az Istenség Legfelsőbb Személyisége, akit az igaz, hiteles védikus írásokon keresztül lehet megérteni, s aki békét és jólétet teremtett, hogy véget vessen a teremtett világ gyötrelmének, kegyesen a félistenekre vetné tekintetét! Kegyes pillantása felülmúlja annak a hibátlan lótuszvirágnak a szépségét is, amely a szerencse istennőjének otthona.
4.1.58. vers: [Maitreya így szólt:] Ó, Vidura! A félistenek imákkal dicsőítették az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, aki a bölcs Nara-Nārāyaṇaként jelent meg. Az Úr kegyesen rájuk pillantott, majd a Gandhamādana-hegy felé vette útját.
4.1.59. vers: Az a Nara-Nārāyaṇa Ṛṣi, aki Kṛṣṇa teljes kiterjedése, most megjelent a Yadu- és a Kuru-dinasztiában Kṛṣṇa és Arjuna formájában, hogy enyhítsen a világ terhén.
4.1.60. vers: A tűz uralkodó istensége feleségének, Svāhānak három gyermeket nemzett: Pāvakát, Pavamānát és Śucit, akik a tűzáldozatba tett felajánlásokat elfogyasztva élnek.
4.1.61. vers: E három fiúnak negyvenöt leszármazottja jött a világra, akik szintén tűzistenek. Az apákkal és a nagyapával együtt tehát összesen negyvenkilenc tűzisten van.
4.1.62. vers: Ez a negyvenkilenc tűzisten az élvezője mindannak, amit az imperszonalista brāhmaṇák a védikus áldozati tűzbe ajánlanak.
4.1.63. vers: Az agniṣvātták, a barhiṣadák, a saumyák és az ājyapák a pitāk. Ők lehetnek sāgnikák vagy niragnikák. E pitāk felesége volt Svadhā, Dakṣa király leánya.
4.1.64. vers: Svadhānak, aki a pitāk felesége lett, két leánya született, Vayunā és Dhāriṇī. Mindketten imperszonalisták voltak, s jól ismerték a transzcendentális és a védikus tudományt.
4.1.65. vers: A tizenhatodik leány, akit Satīnak hívtak, az Úr Śiva felesége lett. Annak ellenére, hogy mindig hűségesen szolgálta férjét, nem születhetett gyermeke.
4.1.66. vers: Ennek az volt az oka, hogy Satī apja, Dakṣa az Úr Śivát gyalázta, noha Śiva hibátlan. Satī ezért a misztikus yoga erejének segítségével elhagyta testét, még mielőtt elérte volna az érett kort.