HU/SB 3.11.28
28. VERS
- tamo-mātrām upādāya
- pratisaṁruddha-vikramaḥ
- kālenānugatāśeṣa
- āste tūṣṇīṁ dinātyaye
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tamaḥ–a tudatlanság kötőereje vagy az éjszaka sötétsége; mātrām–csak egy jelentéktelen rész; upādāya–elfogadva; pratisaṁruddha-vikramaḥ–a megnyilvánuláshoz szükséges energiát visszavonva; kālena–az örök kāla segítségével; anugata–beleolvadt; aśeṣaḥ–számtalan élőlény; āste–marad; tūṣṇīm–néma; dina-atyaye–a nap végén.
FORDÍTÁS
A nap elteltével a sötétség kötőereje egy jelentéktelen részének hatására az univerzum hatalmas megnyilvánulása az éjszaka sötétjébe merül. Az örök idő hatására a számtalan élőlény ebben a megsemmisülésben marad, s mindenütt néma csend honol.
MAGYARÁZAT
Ez a vers Brahmā éjszakáját írja le, amely az idő hatására következik be, amikor az kapcsolatba kerül az anyagi természet sötétség kötőerejének egy jelentéktelen részével. A három világ megsemmisülését a sötétség inkarnációja, Rudra okozza, akit az örök idő tüze képvisel, amely felégeti a három világot. Ezt a három világot úgy ismerik, mint Bhūḥ, Bhuvaḥ és Svaḥ (Pātāla, Martya és Svarga). A számtalan élőlény ebbe a megsemmisülésbe olvad bele, amely olyan, mintha a Legfelsőbb Úr energiája színpadán a függöny aláhullna, s így mindenre némaság borul.