HU/SB 4.20.19
19. VERS
- bhagavān atha viśvātmā
- pṛthunopahṛtārhaṇaḥ
- samujjihānayā bhaktyā
- gṛhīta-caraṇāmbujaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; atha—ezután; viśva-ātmā—a Felsőlélek; pṛthunā—Pṛthu király által; upahṛta—felajánlott; arhaṇaḥ—az imádathoz szükséges összes kellék; samujjihānayā—fokozatosan növekedett; bhaktyā—akinek az odaadó szolgálata; gṛhīta—fogva; caraṇa-ambujaḥ—lótuszlábát.
FORDÍTÁS
Pṛthu király pompás szertartással imádta az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábát, aki oly kegyes volt hozzá, s eközben eksztázisa az odaadó szolgálatban egyre nőtt.
MAGYARÁZAT
Amikor a bhakta testén az eksztázis különböző jelei mutatkoznak, az azt jelenti, hogy odaadó szolgálata elérte a tökéletességet. Sokféle transzcendentális eksztázis létezik, ami a sírás, nevetés, izzadás, földre borulás és őrült kiabálás formájában nyilvánul meg. Néha ezek a szimptómák mind láthatóak a bhakta testén. Aṣṭa-sāttvika-vikārának nevezik őket, aminek a jelentése: „nyolcféle transzcendentális átalakulás”. Ezeket a jeleket sohasem szabad imitálni, amikor azonban egy bhakta valóban tökéletessé válik, e szimptómák láthatóvá válnak a testén. Az Úr bhakta-vatsala, ami azt jelenti, hogy jóindulattal tekint tiszta bhaktájára. A Legfelsőbb Úr és bhaktája közötti transzcendentális eksztatikus kapcsolat ezért sohasem hasonlít az anyagi világ tetteire.