HU/SB 4.20: Az Úr Visnu megjelenik Prthu Maharaja áldozati arénájában
4.20.1. vers: Maitreya, a nagy bölcs folytatta szavait: Kedves Vidurám! Az Úr Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége nagyon elégedett volt a kilencvenkilenc lóáldozat végrehajtásával, ezért Indra király társaságában megjelent a színen, s beszélni kezdett.
4.20.2. vers: Az Úr Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Kedves Pṛthu királyom! Indra, a mennyek királya megzavarta száz áldozatod végrehajtását. Most eljött Velem, hogy elnyerje bocsánatodat. Ne haragudj hát rá!
4.20.3. vers: Ó, király! A fejlett intelligenciával megáldott embert, aki hőn vágyik rá, hogy mások javára cselekedjen, az emberi lények között a legkiválóbbnak tekintik. Egy emelkedett emberi lény sohasem rosszindulatú másokkal szemben. A fejlett értelemmel rendelkezők mindig a tudatában vannak, hogy az anyagi test különbözik a lélektől.
4.20.4. vers: Ha anyagi energiám elsodor téged, egy olyan embert, aki igazán magas szinten állsz, hiszen követed a hajdani ācāryák utasításait, akkor egész fejlődésedre úgy tekinthetsz, hogy csupán az idődet vesztegetted.
4.20.5. vers: Akik teljes tudással rendelkeznek a testi életfelfogásról, s tudják, hogy ez a test tudatlanságból, vágyakból s az illúzióból származó cselekedetekből áll, nem válnak e test rabjává.
4.20.6. vers: Hogyan kerülhet a testi felfogás, vagyis a ház, a gyerekek, a gazdagság s a test egyéb termékei hatása alá egy művelt ember, akit a testi életfelfogás a legkevésbé sem vonz?
4.20.7. vers: Az egyéni lélek egyetlen, tiszta, önragyogó és nem anyagi. Minden jó tulajdonság tárháza Ő, a mindent átható, akit nem fed be az anyag, s aki minden cselekedet tanúja. Teljesen különbözik minden más élőlénytől, és transzcendentális minden testet öltött lélekhez képest.
4.20.8. vers: Aki teljes tudással rendelkezik a Paramātmāról és az ātmāról, arra annak ellenére, hogy az anyagi természetben él, sohasem hatnak az anyagi természet kötőerői, mert mindig transzcendentális szerető szolgálatomba merül.
4.20.9. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Viṣṇu így folytatta: Kedves Pṛthu királyom! Amikor a mesterségével járó kötelességeit végrehajtó ember szerető szolgálatomhoz lát, s nem vágyik semmilyen anyagi nyereségre, lassanként nagy belső elégedettség tölti el.
4.20.10. vers: Amikor a bhakta szíve megtisztul minden anyagi szennyeződéstől, elméje kitágul és kristálytiszta lesz, és képes mindent egyenlően látni. Az életnek ebben az állapotában béke hatja át, és sac-cid-ānanda-vigrahaként Velem egyenlő helyzetet foglal el.
4.20.11. vers: Aki tudja, hogy a változhatatlan lélek csak irányítja ezt az anyagi testet, ami az öt durva elemből, az érzékszervekből, a cselekvő érzékekből és az elméből áll, az alkalmas arra, hogy megszabaduljon az anyagi kötöttségtől.
4.20.12. vers: Az Úr Viṣṇu így szólt Pṛthu királyhoz: Kedves királyom! Az anyagi világ szüntelen változását az anyagi természet három kötőerejének kölcsönhatásai okozzák. Az öt elem, az érzékek, a félistenek, akik az érzékeket irányítják, valamint az elme, melyet a szellemi lélek mozgat — mindez együttesen alkotja a testet. Mivel a lélek teljesen eltér a durva és a finom anyagi elemek e kombinációjától, bhaktámat, akit szoros barátság és szeretet köt Hozzám, teljes tudása miatt sohasem zavarja meg az anyagi boldogság és boldogtalanság.
4.20.13. vers: Kedves hős királyom! Kérlek, maradj mindig kiegyensúlyozott, és bánj egyformán az emberekkel, akár hatalmasabbak nálad, akár veled egyenrangúak, akár alacsonyabb szinten állnak! Ne zavarjon meg az ideiglenes boldogság és boldogtalanság! Teljes mértékben uralkodj elméd és érzékeid fölött, s e transzcendentális helyzetben törekedj rá, hogy eleget tégy királyi kötelességednek, függetlenül attól, hogy elrendezésem folytán milyen körülmények közé kerülsz, mert itt egyetlen kötelességed az, hogy megvédelmezd birodalmad alattvalóit.
4.20.14. vers: A király előírt kötelessége az, hogy védelmet nyújtson az embereknek, az ország polgárainak, s így cselekedvén következő életében megkapja az állampolgárok jámbor cselekedeteiért járó jutalom egyhatodát. Attól a királytól vagy kormányzótól azonban, aki csak adókat szed az emberektől, de nem adja meg nekik a kellő védelmet, ami emberi lényekként nekik jár, alattvalói elveszik jámbor cselekedeteinek visszahatásait, és cserébe, amiért nem védelmezte meg őket, bűnös tetteikért neki kell bűnhődnie.
4.20.15. vers: Az Úr Viṣṇu folytatta: Drága Pṛthu királyom! Ha továbbra is megvéded alattvalóidat, követve a tanítást, melyet a bölcs brāhmaṇák adtak át neked, s melyet ők maguk a mesterek és tanítványok láncolatától, hallás útján kaptak, valamint ha betartod az általuk lefektetett vallásos elveket, s nem ragaszkodsz az elmebeli spekulációval létrehozott eszmékhez, akkor minden alattvalód boldog lesz. Szeretni fognak mind, s rövidesen olyan felszabadult lelkekkel is találkozhatsz, mint a négy Kumāra [Sanaka, Sanātana, Sanandana és Sanat-kumāra].
4.20.16. vers: Kedves királyom! Emelkedett jellemed és nemes viselkedésed nagyon megnyert, s így nagy jóindulattal tekintek rád. Olyan áldást kérhetsz hát Tőlem, amilyet csak akarsz. Aki nem rendelkezik nagyszerű tulajdonságokkal, és nem viselkedik illendően, az csupán áldozatok bemutatásával, komoly lemondások végzésével vagy a misztikus yoga gyakorlásával nem nyerheti el kegyemet. Ám annak a szívében, aki minden körülmények között kiegyensúlyozott, örökké jelen vagyok.
4.20.17. vers: A nagy szent, Maitreya folytatta: Kedves Vidurám! Pṛthu Mahārāja, a világ meghódítója elfogadta fején az Istenség Legfelsőbb Személyisége utasításait.
4.20.18. vers: Indra király, aki ott állt mellette, nagyon elszégyellte magát tettei miatt, és leborult Pṛthu király előtt, hogy megérintse lótuszlábát. Ám Pṛthu Mahārāja nagy eksztázisban nyomban megölelte, s elfelejtette minden ellene érzett rosszakaratát, amiért ellopta az áldozatra szánt lovat.
4.20.19. vers: Pṛthu király pompás szertartással imádta az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábát, aki oly kegyes volt hozzá, s eközben eksztázisa az odaadó szolgálatban egyre nőtt.
4.20.20. vers: Az Úr épp indulni készült, de Pṛthu király viselkedése olyannyira magával ragadta, hogy maradt még. Lótuszszemével látta Pṛthu Mahārāja viselkedését, s ez visszatartotta, mert Ő mindig bhaktái jóakarója.
4.20.21. vers: Az eredeti király, Pṛthu Mahārāja szemébe könnyek szöktek, így nem látta elég élesen az Urat, s elcsukló, akadozó hangján megszólalni sem volt képes, hogy valamiképp megszólítsa Őt. Csupán megölelte az Urat a szívében, és csak állt összekulcsolt kézzel.
4.20.22. vers: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége ott állt, lótuszlábával szinte megérintve a földet, tenyerét pedig Garuḍának, a kígyók ellenségének domború vállán pihentette. Pṛthu Mahārāja kitörölte szeméből könnyeit, s megpróbált az Úrra pillantani, de úgy tűnt, nem elégedett meg csupán azzal, hogy nézte Őt, s ezért imákat kezdett zengeni Hozzá.
4.20.23. vers: Drága Uram! Te vagy a legkiválóbb az áldásokat osztó félistenek között. Miért kellene hát egy művelt embernek olyan áldásokat kérnie Tőled, melyek a természet kötőerőitől megzavarodott élőlényeknek valók? Az ilyen áldásokat életük során még a pokoli körülmények között szenvedő élőlények is automatikusan megkaphatják. Drága Uram, minden bizonnyal megadhatnád, hogy a létedbe merüljek, ám én nem vágyom ilyen áldásra!
4.20.24. vers: Drága Uram! Nem vágyom hát arra, hogy létedbe merüljek, nem vágyom egy olyan áldásra, amely nem adja meg nekem lótuszlábad nektári italát. Azt az áldást szeretném, hogy legyen legalább egymillió fülem, hogy tiszta híveid ajkairól lótuszlábad dicsőségéről halljak.
4.20.25. vers: Drága Uram! Jeles személyiségek dicsőítenek Téged a legcsodálatosabb versekkel, s lótuszlábad magasztalása olyan, akár a sáfránypor. Amikor a nagy bhakták ajkairól áradó transzcendentális vibráció tova röppenti lótuszlábad sáfrányporának illatát, a feledékeny élőlény lassanként emlékezni kezd az örök kapcsolatra, amely Hozzád fűzi őt. Híveid így fokozatosan helyes végkövetkeztetésre jutnak az élet értékéről. Drága Uram! Nincs szükségem hát más áldásra, csupán arra a lehetőségre vágyom, hogy tiszta hívedet hallhassam.
4.20.26. vers: Drága Uram, akit oly fennen magasztalnak! Ha valaki a tiszta bhakták társaságában csak egyszer is hall cselekedeteid dicsőségéről, nem hagyja el többé a bhakták társaságát, hacsak nem egy állat, mert egyetlen intelligens ember sem lenne olyan meggondolatlan, hogy így tegyen. Dicsőséged hallásának és éneklésének tökéletességét még a szerencse istennője is elfogadta, aki arra vágyott, hogy soha véget nem érő cselekedeteidről és transzcendentális dicsőségedről halljon.
4.20.27. vers: Most szeretnék elmerülni az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábának szolgálatában, és szeretném ugyanúgy szolgálni, mint a lótuszvirágot kezében tartó szerencse istennője, mert az Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden transzcendentális tulajdonság tárháza. Attól félek, vitába fogok keveredni a szerencse istennőjével, hiszen mindketten nagy figyelemmel végezzük majd ugyanazt a szolgálatot.
4.20.28. vers: Drága Uram, ó, univerzum Ura! Lakṣmī, a szerencse istennője az univerzum anyja, mégis úgy hiszem, mérges lenne rám, amiért megzavarom a szolgálatát, és éppen azon a szinten cselekszem, melyhez ő oly nagyon ragaszkodik. Ám abban reménykedem, hogy ha lesz is némi félreértés, a pártomat fogod majd, hiszen Te nagyon kedveled a szegényeket, és a Neked nyújtott legjelentéktelenebb szolgálatot is felmagasztalod. Ezért még ha meg is haragszik Lakṣmī, úgy gondolom, nem okozna gondot Neked, hiszen Te önálló vagy, s megvagy nélküle is.
4.20.29. vers: Az örökké felszabadult, nagy szentek hozzákezdenek odaadó szolgálatodhoz, mert csakis ez mentheti ki az embert az anyagi létezés káprázatából. Ó, Uram! Az egyetlen ok, amiért a felszabadult lelkek lótuszlábadnál keresnek menedéket, az, hogy szüntelenül lábaidra gondolnak.
4.20.30. vers: Drága Uram! Amit tiszta bhaktádnak mondtál, felettébb megtévesztő. Azok a csábító ígéretek, amelyeket a Védákban ajánlasz, a tiszta bhaktáknak semmi esetre sem felelnek meg. Az emberek általában a Védák negédes szavaihoz vonzódva újra és újra a gyümölcsöző cselekedetekbe merülnek, elbűvölve tetteik eredményeitől.
4.20.31. vers: Uram, illuzórikus energiádnak köszönhetően az anyagi világban minden élőlény elfelejtette igazi, eredeti helyzetét, és tudatlanságból folyton anyagi boldogságra vágyik a társadalom, a barátság és a szeretet formájában. Ezért kérlek, ne kívánd, hogy anyagi áldásokat fogadjak el Tőled, hanem mint egy apa, aki nem várva fia kérésére, megtesz mindent a fiú érdekében, azt add meg nekem, amiről úgy gondolod, hogy a legjobb a számomra!
4.20.32. vers: Maitreya, a nagy bölcs folytatta: Az Úr, aki mindent lát az univerzumban, meghallgatta Pṛthu Mahārāja imáját, s így szólt a királyhoz: „Drága királyom, részesülj mindig abban az áldásban, hogy odaadó szolgálatomat végzed! Ahogy te magad is nagyon okosan kijelentetted, csak e tiszta szándék segítségével győzheti le valaki māyā leküzdhetetlen illuzórikus energiáját.”
4.20.33. vers: Drága királyom, ó, emberek védelmezője! Mától fogva nagyon ügyelj rá, hogy teljesítsd utasításaimat, s ne engedd, hogy bármi is félrevezessen! Aki így él, hűségesen végrehajtva rendeleteimet, arra jó szerencse vár az egész világon.
4.20.34. vers: Maitreya, a nagy szent így szólt Vidurához: Az Istenség Legfelsőbb Személyisége nagyra becsülte Pṛthu Mahārāja jelentőségteljes imáit. Miután a király megfelelő szertartással imádta, az Úr megáldotta őt, s úgy határozott, hogy távozik.
4.20.35-36. vers: Pṛthu király szertartással imádta a félisteneket, a nagy bölcseket, Pitṛloka, Gandharvaloka, Siddhaloka, Cāraṇaloka, Pannagaloka, Kinnaraloka, Apsaroloka, a földi bolygók és a madarak bolygójának lakóit, valamint az áldozati arénában megjelent többi élőlényt. Összetett kezekkel imádta valamennyiüket, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével és személyes társaival együtt, kedves szavakkal és tengernyi kinccsel megajándékozva őket. A szertartás után az Úr Viṣṇu nyomában haladva mindannyian visszatértek saját hajlékaikra.
4.20.37. vers: Miután a csalhatatlan Istenség Legfelsőbb Személyisége rabul ejtette a király és a jelen lévő papok elméjét, visszatért lelki világbeli hajlékára.
4.20.38. vers: Pṛthu király ezután tiszteletteljes hódolatát ajánlotta az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, minden félisten Legfelsőbb Urának, aki anyagi szemmel nem látható, ám aki mégis felfedte Magát előtte. Hódolatát ajánlotta Neki, majd hazatért otthonába.