HU/SB 5.5.9
9. VERS
- yadā mano-hṛdaya-granthir asya
- karmānubaddho dṛḍha āślatheta
- tadā janaḥ samparivartate ’smād
- muktaḥ paraṁ yāty atihāya hetum
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yadā—amikor; manaḥ—az elme; hṛdaya-granthiḥ—a szív csomója; asya—ennek a személynek; karma-anubaddhaḥ—múltbeli tetteinek következményei lekötik; dṛḍhaḥ—nagyon erős; āślatheta—meglazul; tadā—akkor; janaḥ—a feltételekhez kötött lélek; samparivartate—elfordul; asmāt—a nemi élethez való ragaszkodásától; muktaḥ—felszabadult; param—a transzcendentális világba; yāti—megy; atihāya—feladva; hetum—az eredeti okot.
FORDÍTÁS
Amikor az anyagi élet útvesztőjébe bonyolódott ember szívében a múltbeli tettek okozta szoros csomó meglazul, megválik az otthonhoz, a feleséghez és a gyermekekhez fűződő ragaszkodásától. Ily módon feladja az illúzió alapelvét [én és enyém], felszabadul, s visszatér a transzcendentális világba.
MAGYARÁZAT
Amikor a sādhuk társaságában odaadó szolgálatot végezve az ember a tudásnak, a gyakorlásnak és az elkülönülésnek köszönhetően fokozatosan megválik az anyagi felfogástól, szívében a ragaszkodás csomója meglazul. Így megszabadul a feltételekhez kötött élettől, és alkalmassá válik arra, hogy hazatérjen Istenhez.