HU/SB 4.28.35-36
35-36. VERSEK
- tatra candravasā nāma
- tāmraparṇī vaṭodakā
- tat-puṇya-salilair nityam
- ubhayatrātmano mṛjan
- kandāṣṭibhir mūla-phalaiḥ
- puṣpa-parṇais tṛṇodakaiḥ
- vartamānaḥ śanair gātra-
- karśanaṁ tapa āsthitaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra—ott; candravasā—a Candravasā folyó; nāma—nevű; tāmraparṇī—a Tāmraparṇī folyó; vaṭodakā—a Vaṭodakā folyó; tat—azoknak a folyóknak; puṇya—jámbor; salilaiḥ—a vizekkel; nityam—naponta; ubhayatra—mindkét módon; ātmanaḥ—magának; mṛjan—mosva; kanda—gumók; aṣṭibhiḥ—és magokkal; mūla—gyökerek; phalaiḥ—és gyümölcsökkel; puṣpa—virágok; parṇaiḥ—és levelekkel; tṛṇā—fű; udakaiḥ—és vízzel; vartamānaḥ—fenntartva; śanaiḥ—fokozatosan; gātra—a teste; karśanam—lesoványodva; tapaḥ—lemondáson; āsthitaḥ—keresztülment.
FORDÍTÁS
Kulācala tartományban folyt a Candravasā, a Tāmraparṇī és a Vaṭodakā folyó. Malayadhvaja király rendszeresen ellátogatott e jámbor folyókhoz, s megfürdött vizükben, megtisztítva magát kívül-belül. Miután megfürdött, gumókat, magokat, leveleket, virágokat, gyökereket, gyümölcsöket és füvet evett, s vizet ivott hozzá. Szigorú lemondásokat vállalt magára, míg végül csonttá-bőrré soványodott.
MAGYARÁZAT
Egyértelműen láthatjuk, hogy ahhoz, hogy valaki fejlődjön a Kṛṣṇa-tudatban, szabályoznia kell testsúlyát. Ha az ember túlságosan elhízik, abból feltételezhetjük, hogy lelki téren nem fejlődik. Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura szigorúan megbírálta azokat a tanítványait, akik kövérek voltak. Ha valaki fejlődni akar a Kṛṣṇa-tudatban, nem szabad túl sokat ennie. Hajdanán a bhakták az erdőbe vagy a magas hegyekbe mentek zarándokutakra, ám az efféle szigorú lemondások napjainkban lehetetlenek. Ehelyett az embernek csak prasādát szabad ennie, és nem többet, mint amennyire szüksége van. A vaiṣṇava naptár sok böjtöt ír elő, például Ekādaśīn, valamint Isten és bhaktái megjelenésének és eltávozásának napjain. Mindez arra szolgál, hogy csökkentse a testben lévő hájat, hogy az ember ne aludjon többet a szükségesnél, és ne legyen tétlen és lusta. A túl sok evés azt eredményezi, hogy az ember többet alszik a szükségesnél. Ez az emberi létforma lemondásra való, a lemondás pedig azt jelenti, hogy fegyelmezni a nemi életet, az evést stb. Ily módon az ember időt takaríthat meg a lelki cselekedetekre, valamint kívül és belül egyaránt megtisztíthatja magát. Így mind a testet, mind az elmét meg lehet tisztítani.