HU/SB 5.26.17
17. VERS
- yas tv iha vai bhūtānām īśvaropakalpita-vṛttīnām avivikta-para-vyathānāṁ svayaṁ puruṣopakalpita-vṛttir vivikta-para-vyatho vyathām ācarati sa paratrāndhakūpe tad-abhidroheṇa nipatati tatra hāsau tair jantubhiḥ paśu-mṛga-pakṣi-sarīsṛpair maśaka-yūkā-matkuṇa-makṣikādibhir ye ke cābhidrugdhās taiḥ sarvato ’bhidruhyamāṇas tamasi vihata-nidrā-nirvṛtir alabdhāvasthānaḥ parikrāmati yathā kuśarīre jīvaḥ.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yaḥ—bárki, aki; tu—de; iha—ebben az életben; vai—valójában; bhūtānām—néhány élőlénynek; īśvara—a legfelsőbb irányító által; upakalpita—megtervezett; vṛttīnām—aki úgy keresi a kenyerét; avivikta—nem érti meg; para-vyathānām—mások fájdalmát; svayam—ő maga; puruṣa-upakalpita—az Istenség Legfelsőbb Személyisége által tervezett; vṛttiḥ—akinek a megélhetése; vivikta—megérti; para-vyathaḥ—mások fájdalmas helyzetét; vyathām ācarati—mégis fájdalmat okoz; saḥ—az ilyen ember; paratra—következő életében; andhakūpe—az Andhakūpa nevű pokolba; tat—nekik; abhidroheṇa—a rosszindulat bűnével; nipatati—leesik; tatra—ott; ha—valójában; asau—az a személy; taiḥ jantubhiḥ—azon élőlények által; paśu—négylábúak; mṛga—vadállatok; pakṣi—madarak; sarīsṛpaiḥ—kígyók; maśaka—szúnyogok; yūkā—tetvek; matkuṇa—férgek; makṣika-ādibhiḥ—legyek stb.; ye ke—bárki más; ca—és; abhidrugdhāḥ—kínozzák; taiḥ—ők; sarvataḥ—mindenhol; abhidruhyamāṇaḥ—bántják; tamasi—a sötétben; vihata—zavart; nidrā-nirvṛtiḥ—akinek pihenőhelye; alabdha—képtelen elérni; avasthānaḥ—egy hely, ahol megpihenhet; parikrāmati—vándorol; yathā—úgy mint; ku-śarīre—alacsony rendű testben; jīvaḥ—egy élőlény.
FORDÍTÁS
A Legfelsőbb Úr elrendezéséből az emberi lények és az állatok vérét alacsonyabb rendű élőlények, bogarak és szúnyogok szívják. Az ilyen jelentéktelen teremtmények nincsenek tudatában annak, hogy csípésük fájdalmat okoz az emberi lénynek. A legkiválóbb élőlények azonban — a brāhmaṇák, a kṣatriyák és a vaiśyák — fejlett tudattal rendelkeznek, ezért tudják, milyen fájdalmas, ha megölnek valakit. A tudással rendelkező emberi lény kétségtelenül bűnt követ el, ha olyan jelentéktelen teremtményeket pusztít el vagy kínoz, akik nem képesek megkülönböztetéseket tenni. A Legfelsőbb Úr az ilyen embert úgy bünteti meg, hogy az Andhakūpa nevű pokolba veti, ahol madarak, négylábúak, csúszómászók, szúnyogok, tetvek, kukacok, legyek és más olyan teremtmények támadnak rá, akiket élete során kínzott. Minden oldalról rátámadnak, és megfosztják őt az alvás örömétől. Mivel képtelen pihenni, örökké a sötétségben vándorol. Éppen úgy szenved az Andhakūpán, mint egy alacsonyabb rendű fajba tartozó élőlény.
MAGYARÁZAT
Ebből a nagyon tanulságos versből megtudhatjuk, hogy az alacsonyabb rendű állatok, amelyeket a természet törvényei azért teremtettek, hogy zavarják az emberi lényeket, nem részesülnek büntetésben. A fejlett tudattal rendelkező emberi lény azonban nem tehet semmi olyat, ami ellenkezik a varṇāśrama-dharma elveivel, mert azért bűnhődnie kell. Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 4.13) kijelenti: cātur-varṇyaṁ mayā sṛṣṭaṁ guṇa-karma-vibhāgaśaḥ. „Az emberi társadalom négy osztályát Én teremtettem az anyagi természet három kötőereje és a rájuk jellemző munka szerint.” Az embereket ennek alapján négy csoportra kell osztani — brāhmaṇákra, kṣatriyákra, vaiśyákra és śūdrákra —, és mindannyiuknak a számukra előírt szabályok szerint kell cselekedniük. Nem térhetnek el az előírt szabályoktól. Az egyik ilyen szabály szerint az embernek sohasem szabad semmilyen állatot sem bántania, még akkor sem, ha az zavarja az emberi lényeket. Egy tigris nem követ el bűnt, amikor megtámad egy másik állatot és megeszi, de ha egy ember a fejlett tudatával ugyanezt teszi, akkor bűnhődnie kell érte. Más szóval az az emberi lény, aki nem használja fejlett tudatát, hanem ehelyett úgy cselekszik, mint egy állat, az kétségtelenül a számtalan különféle pokolban nyeri majd el büntetését.