HU/SB 6.4.42
Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - NEGYEDIK FEJEZET: A Haṁsa-guhya imák, Prajāpati Dakṣa imái az Úrhoz
42. VERS
- taṁ tathāvanataṁ bhaktaṁ
- prajā-kāmaṁ prajāpatim
- citta-jñaḥ sarva-bhūtānām
- idam āha janārdanaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tam—őt (Prajāpati Dakṣát); tathā—ily módon; avanatam—a földön fekve az Úr előtt; bhaktam—egy nagy bhakta; prajā-kāmam—növelni kívánta a népességet; prajāpatim—a prajāpatinak (Dakṣának); citta-jñaḥ—aki képes megérteni a szívét; sarva-bhūtānām—az összes élőlénynek; idam—ezt; āha—mondta; janārdanaḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki teljesíteni tudja mindenki vágyát.
FORDÍTÁS
Prajāpati Dakṣa egy szót sem tudott szólni, az Úr azonban, aki ismeri mindenkinek a szívét, látta, hogy bhaktája, aki a népesség növekedésére vágyott, a földön fekve ajánlja Neki hódolatát, ezért így szólt hozzá: