HU/SB 6.5.19

Revision as of 07:47, 16 June 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


19. VERS

kāla-cakraṁ bhrami tīkṣṇaṁ
sarvaṁ niṣkarṣayaj jagat
svatantram abudhasyeha
kim asat-karmabhir bhavet


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

kāla-cakram—az örök idő kereke; bhrami—magától forog; tīkṣṇam—nagyon éles; sarvam—mind; niṣkarṣayat—vezetve; jagat—a világ; sva-tantram—független, nem törődik az úgynevezett tudósokkal és filozófusokkal; abudhasya—annak, aki nem ismeri (az idő elvét); iha—ebben az anyagi világban; kim asat-karmabhiḥ bhavet—mi haszna az ideiglenes gyümölcsöző tetteknek.


FORDÍTÁS

[Nārada Muni beszélt egy olyan fizikai tárgyról, ami éles pengékből és villámcsapásokból áll. A Haryaśvák ezt az allegóriát a következőképpen értelmezték:] Az örök idő nagyon pontosan halad, mintha borotvákból és villámcsapásokból állna. Szakadatlanul és teljesen függetlenül irányítja az egész világ cselekedeteit. Mi haszna származhat az ideiglenes anyagi cselekedetek végrehajtásából annak, aki nem igyekszik tanulmányozni az örök időtényezőt?


MAGYARÁZAT

Ez a vers a kṣaura-pavyaṁ svayaṁ bhrami szavakat magyarázza meg, amelyek az örök idő pályájára utalnak. Azt mondják, hogy az idő senki emberfiára nem vár. A nagy politikus, Cānakya Paṇḍita erkölcsi tanítása így szól:

āyuṣaḥ kṣaṇa eko ’pi
na labhyaḥ svarṇa-koṭibhiḥ
na cen nirarthakaṁ nītiḥ
kā ca hānis tato ’dhikā

Az élet egyetlen pillanatát sem lehet visszavásárolni még sok millió dollárért sem. Gondoljunk csak bele, milyen veszteség ér bennünket, ha akár csak egy pillanatot is elvesztegetünk az életünkből. Az ember úgy él, mint egy állat, nem érti az élet célját, és ostobán azt gondolja, hogy nincs örökkévalóság, és hogy az életét jelentő ötven, hatvan vagy maximum száz év minden. Ez a legnagyobb ostobaság. Az idő örök, és az anyagi világban az ember az örök élet különböző fázisain halad keresztül. Az idő olyan, mint egy éles borotva. A borotva azért van, hogy leborotváljuk vele a szőrt az arcunkról, de ha nem kezeljük óvatosan, szerencsétlenséget okozhat. Ez a vers azt a tanácsolja minden embernek, hogy ne idézzen elő szerencsétlenséget azzal, hogy elvesztegeti az életét, és nagyon ügyeljen arra, hogy életét a lelki megvalósításnak, a Kṛṣṇa-tudatnak szentelje.