HU/SB 6.5.20
20. VERS
- śāstrasya pitur ādeśaṁ
- yo na veda nivartakam
- kathaṁ tad-anurūpāya
- guṇa-visrambhy upakramet
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śāstrasya—a szentírásoknak; pituḥ—az apának; ādeśam—az utasítása; yaḥ—aki; na—nem; veda—megérti; nivartakam—ami megszünteti az anyagi életet; katham—hogyan; tat-anurūpāya—követni a śāstrák utasítását; guṇa-visrambhī—aki az anyagi természet három kötőerejébe bonyolódott; upakramet—utódokat nemzhet.
FORDÍTÁS
[Nārada Muni megkérdezte, hogyan szállhat szembe valaki ostobán a saját apjával. A Haryaśvák megértették e kérdés jelentését.] Az embernek el kell fogadnia a śāstrák eredeti utasításait. A védikus civilizáció szerint az ember annak jeléül, hogy másodjára is megszületett, szentelt zsinórt kap. Másodjára akkor születik meg valaki, amikor egy hiteles lelki tanítómester utasításokat ad neki a śāstrából. A śāstra, a szentírás ezért a valódi apa. Minden szentírás azt tanítja, hogy az ember vessen véget anyagi életmódjának. Ha valaki nem ismeri az apa utasításainak, a śāstráknak a célját, akkor tudatlan. Az anyagi apa szavai, aki arra törekszik, hogy fiát anyagi cselekedetekkel foglalja le, nem az apa igazi utasításai.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 16.7) azt mondja: pravṛttiṁ ca nivṛttiṁ ca janā na vidur āsurāḥ. A démonok, akik alacsonyabb rendűek ugyan az emberi lényeknél, de akiket mégsem hívnak állatoknak, nem ismerik a pravṛtti és a nivṛtti jelentését, azaz nem tudják, mi az, amit meg kell tenni, és mi az, amit nem szabad megtenni. Az anyagi világban minden élőlény arra törekszik, hogy a lehető legnagyobb mértékben uralkodhasson az anyagi természet fölött. Ezt pravṛtti-mārgának hívják. A śāstrák azonban mind a nivṛtti-mārgát javasolják, vagyis azt, hogy szabaduljunk meg az anyagi életmódtól. A védikus civilizáció śāstráin kívül, amelyek a legősibb szentírások a világon, a többi śāstra is egyetért ezzel. A buddhista śāstrában az Úr Buddha például azt mondja, hogy az anyagi életmód feladásával az ember elérheti a nirvāṇát. A Bibliában, ami szintén śāstra, ugyanezt találjuk: hagyjunk fel a materialista élettel, és térjünk vissza Isten országába. Bármelyik śāstrát vizsgáljuk meg — de különösen a védikus śāstrára igaz —, ugyanezzel a tanáccsal találkozunk: hagyjuk abba a materialista életet, s térjünk vissza eredeti, lelki életünkhöz. Śaṅkarācārya szintén ezt a végkövetkeztetést hirdeti. Brahma satyaṁ jagan mithyā: ez az anyagi világ, vagyis a materialista élet puszta illúzió, ezért fel kell hagynunk illuzórikus cselekedeteinkkel, és el kell jutnunk a Brahman síkjára.
A śāstra szó a szentírásra vonatkozik, különösen pedig a Védákra, a tudás könyveire. A Védák — a Sāma, a Yajur, a Ṛg és az Atharva —, valamint minden olyan könyv, amelynek tudásanyaga e Védákból származik, védikus írásnak számít. A teljes védikus tudás lényege a Bhagavad-gītā, ezért ennek a szentírásnak az utasításait kell a leginkább elfogadnunk. Ebben a könyvben, ami a śāstrák lényege, Kṛṣṇa személyesen azt tanácsolja, hogy az ember hagyjon fel minden kötelességével, és hódoljon meg Neki (sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja).
Az embernek beavatást kell nyernie a śāstra elveinek követésébe. A beavatáskor a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom arra kéri az avatandó személyt, hogy jusson el a śāstrák végkövetkeztetéséig azáltal, hogy megfogadja a śāstra legfelsőbb elbeszélője, Kṛṣṇa tanácsát, és hátat fordít az anyagi életmód elveinek. Az általunk javasolt elvek a következők: el kell kerülnünk a tiltott nemi életet, a kábítószer- és alkoholfogyasztást, a szerencsejátékot és a húsevést. E négy dolog elhagyása képessé teszi az értelmes embert arra, hogy megszabaduljon a materialista élettől, és hazatérjen, vissza Istenhez.
Ami az apa és az anya utasításait illeti, elmondhatjuk, hogy az élőlények, még a jelentéktelen macskák, kutyák és kígyók is mind egy apától és egy anyától születnek. Ezért anyagi apára és anyára szert tenni nem okoz nehézséget. Az élőlény minden életformában, születésről születésre kap egy apát és egy anyát. Ha azonban az emberi társadalomban valaki megelégszik anyagi apjával, anyjával és az ő utasításaikkal, és nem lép előre azzal, hogy elfogad egy lelki tanítómestert és megismeri a śāstrákat, akkor kétségtelenül sötétségben marad. Az anyagi apa és anya csak akkor fontosak, ha azzal törődnek, hogyan neveljék úgy gyermeküket, hogy kiszabadulhasson a halál karmai közül. Ahogyan Ṛṣabhadeva tanította (SB 5.5.18): pitā na sa syāj jananī na sā syāt / na mocayed yaḥ samupeta mṛtyum. Ne törekedjünk arra, hogy anya vagy apa legyen belőlünk, ha nem tudjuk megvédelmezni fiunkat, akinek gondját viseljük, a halál fenyegető veszedelmétől. Nem ér semmit az a szülő, aki nem tudja, hogyan kell megmenteni a fiát, mert ilyen apja és anyja az embernek bármelyik életformában, még a macskák, kutyák és más fajok között is lehet. Csak az az apa és anya az igazi szülő, aki képes a fiát felemelni a lelki szintre. A védikus rendszer alapján ezért a śāstra kijelenti: janmanā jāyate śūdraḥ, az ember az anyagi apától és anyától śūdraként születik meg. Az élet célja azonban az, hogy brāhmaṇákká, elsőrangú emberekké váljunk.
Az elsőrangú, értelmes embert brāhmaṇának nevezik, mert ismeri a Legfelsőbb Brahmant, az Abszolút Igazságot. A védikus utasítások azt mondják: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet, ahhoz, hogy valaki megismerje ezt a tudományt, egy hiteles guruhoz, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnia, aki fel fogja avatni a tanítványt a szentelt zsinórral, hogy megérthesse a védikus tudományt. Janmanā jāyate śūdraḥ saṁskārād dhi bhaved dvijaḥ. Amikor valaki a hiteles lelki tanítómester törekvéseinek eredményeképpen brāhmaṇává válik, azt saṁskārának hívják. Az avatás után a tanítvány tanulmányozza a śāstrát, ami arra tanítja, hogyan szabaduljon meg az anyagi élettől, és hogyan térjen haza, vissza Istenhez.
A Kṛṣṇa-tudatos mozgalom erre a magasabb rendű tudományra oktat, arra, hogyan vonuljunk vissza az anyagi élettől annak érdekében, hogy visszatérhessünk Istenhez. Sajnos azonban sok szülő nem elégedett ezzel a mozgalommal. Tanítványaink szülein kívül sok üzletember is akad, akik szintén elégedetlenek, mert arra tanítjuk diákjainkat, hogy kerüljék a kábítószereket és az alkoholt, a húsevést, a tiltott nemi életet és a szerencsejátékot. Ha a Kṛṣṇa-tudatos mozgalom elterjed, az úgynevezett üzletembereknek be kell majd csukniuk vágóhídjaikat, sörfőzdéiket és cigarettagyáraikat. Ezért aztán ők is nagyon félnek. Nekünk azonban nincs más választásunk, mint megtanítani tanítványainknak, hogyan szabaduljanak meg a materialista élettől. Ahhoz, hogy megmentsük őket a születés és halál ismétlődésétől, egy olyan életet kell nekik tanítanunk, ami épp az ellenkezője az anyagi életnek.
Nārada Muni tehát azt tanácsolta a Haryaśváknak, Prajāpati Dakṣa fiainak, hogy az utódnemzés helyett jobb lenne, ha elmennének, és elérnék a lelki megértés tökéletességét a śāstrák utasításainak megfelelően. A śāstrák fontosságáról a Bhagavad-gītā ír (BG 16.23):
- yaḥ śāstra-vidhim utsṛjya
- vartate kāma-kārataḥ
- na sa siddhim avāpnoti
- na sukhaṁ na parāṁ gatim
„De aki félredobja az írások parancsolatait, és saját kénye-kedvére cselekszik, az sem a tökéletességet, sem a boldogságot, sem a legvégső célt nem éri el.”