HU/SB 5.5.18
18. VERS
- gurur na sa syāt sva-jano na sa syāt
- pitā na sa syāj jananī na sā syāt
- daivaṁ na tat syān na patiś ca sa syān
- na mocayed yaḥ samupeta-mṛtyum
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
guruḥ—egy lelki tanítómester; na—ne; saḥ—ő; syāt—legyen; sva-janaḥ—egy rokon; na—ne; saḥ—egy ilyen ember; syāt—legyen; pitā—egy apa; na—ne; saḥ—ő; syāt—legyen; jananī—egy anya; na—ne; sā—ő; syāt—legyen; daivam—az imádandó istenség; na—ne; tat—az; syāt—legyen; na—ne; patiḥ—férj; ca—szintén; saḥ—ő; syāt—legyen; na—ne; mocayet—fel tud szabadítani; yaḥ—aki; samupeta-mṛtyum—aki az ismétlődő születés és halál útját járja.
FORDÍTÁS
„Aki nem tudja felszabadítani a gondjaira bízott élőlényeket, akik az ismétlődő születés és halál útját járják, az soha ne legyen tanítómester, apa, férj, anya vagy imádandó félisten.”
MAGYARÁZAT
Sok lelki tanítómester van, Ṛṣabhadeva azonban azt a tanácsot adja, hogy aki nem tudja megmenteni a tanítványát a születéstől és a haláltól, az ne legyen lelki tanítómester. Ha valaki nem Kṛṣṇa tiszta bhaktája, nem menekülhet az ismétlődő születés és halál útjáról. Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti so ’rjuna. A születést és a halált csak úgy állíthatjuk meg, ha visszatérünk Istenhez. De ki az, aki képes erre, ha nem érti meg igazán a Legfelsőbb Urat? Janma karma ca me divyam evaṁ yo vetti tattvataḥ.
A történelemben sok példa illusztrálja Ṛṣabhadeva utasításait. Bali Mahārāja elvetette Śukrācāryát, aki nem tudta felszabadítani őt az ismétlődő születés és halál útjáról. Śukrācārya nem volt tiszta bhakta, és leginkább a gyümölcsöző tettek érdekelték, ezért amikor Bali Mahārāja megígérte, hogy mindenét az Úr Viṣṇunak adja, tiltakozott. Valójában mindenünket az Úrnak kell adnunk, hiszen minden az Övé. A Legfelsőbb Úr éppen ezért a következő tanácsot adja a Bhagavad-gītāban (BG 9.27):
- yat karoṣi yad aśnāsi
- yaj juhoṣi dadāsi yat
- yat tapasyasi kaunteya
- tat kuruṣva mad-arpaṇam
„Ó, Kuntī fia, ajánld fel Nekem mindazt, amit cselekszel, eszel, felajánlasz, elajándékozol, valamennyi vezekléseddel együtt!” Ez a bhakti. Ha valaki nem odaadó, nem tudja mindenét odaadni a Legfelsőbb Úrnak, s aki erre nem képes, az nem lehet lelki tanítómester, férj, apa vagy anya. Az áldozatot végző brāhmaṇák feleségei is elhagyták rokonaikat csak azért, hogy elégedetté tegyék Kṛṣṇát. Ez egy példa arra, hogy a feleség elutasíthatja férjét, ha az nem tudja őt megszabadítani a születés és halál fenyegető veszélyétől. Így tagadta meg Prahlāda Mahārāja is az apját és Bharata Mahārāja az anyját (jananī na sā syāt). A daivam szó félistenre vagy olyan emberre utal, aki elfogadja a gondjaira bízottak imádatát. A lelki tanítómester, a férj, az apa, az anya vagy az idősebb rokon elfogadja a nála alacsonyabb szinten álló rokon imádatát, itt azonban Ṛṣabhadeva ezt megtiltja. Az apának, a lelki tanítómesternek vagy a férjnek először alkalmasnak kell lennie arra, hogy megszabadítsa védenceit az ismétlődő születéstől és haláltól. Ha erre nem képes, akkor törvénytelen tetteiért a szégyen óceánjának mélyére kerül. Mindenkinek nagyon lelkiismeretesnek kell lennie, s úgy kell gondoskodnia azokról, akiket rá bíztak, ahogyan egy lelki tanítómester gondoskodik a tanítványáról, vagy ahogyan egy apa vigyáz a fiára. E felelősségteljes feladatoknak csak akkor tehet valaki becsületesen eleget, ha képes megszabadítani védenceit az ismétlődő születéstől és haláltól.