HU/SB 3.31.6
6. VERS
- kṛmibhiḥ kṣata-sarvāṅgaḥ
- saukumāryāt pratikṣaṇam
- mūrcchām āpnoty uru-kleśas
- tatratyaiḥ kṣudhitair muhuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kṛmibhiḥ—férgek által; kṣata—harapott; sarva-aṅgaḥ—az egész testen; saukumāryāt—az érzékenység miatt; prati-kṣaṇam—pillanatról pillanatra; mūrcchām—eszméletlenség; āpnoti—eléri; uru-kleśaḥ—aki nagyon szenved; tatratyaiḥ—ott lenni (a hasban); kṣudhitaiḥ—éhes; muhuḥ—újra és újra.
FORDÍTÁS
A gyermek, érzékenysége miatt borzalmas kínokat szenved el, amint testét a méhben mindenhol éhes férgek rágják újra és újra. Egyik pillanatról a másikra elveszti eszméletét e szörnyű helyzet miatt.
MAGYARÁZAT
Az anyagi létezés gyötrelmes helyzetét nemcsak akkor érezzük, amikor kijövünk az anyaméhből, hanem bent a méhben is. A gyötrelmekkel teli élet abban a pillanatban kezdődik el, amikor az élőlény kapcsolatba kerül anyagi testével. Sajnos megfeledkezünk erről a tapasztalatról, és nem vesszük eléggé komolyan a születés gyötrelmeit. A Bhagavad-gītā éppen ezért kihangsúlyozza, hogy az embernek nagyon ébernek kell lennie, hogy megértse a születéssel és halállal járó nehézségeket. Ahogyan a test kialakulása során számtalan nehézséggel kell szembenéznünk az anyaméhben, úgy a halál pillanatában is sok megpróbáltatás vár ránk. Ahogy azt az előző fejezet elmondta, az embernek az egyik testből a másikba kell vándorolnia, és ha valaki kutya- és disznótestbe kerül, az különösen gyötrelmes. Ám a szenvedéssel teli körülmények ellenére māyā bűvöletének köszönhetően elfelejtünk mindent, és a jelenlegi, állítólagos boldogságba szeretünk bele, amelyről azt mondják, semmi több, mint a szenvedés ellensúlyozása.