HU/SB 7.1.14-15
14-15. VERSEK
- dṛṣṭvā mahādbhutaṁ rājā
- rājasūye mahā-kratau
- vāsudeve bhagavati
- sāyujyaṁ cedibhū-bhujaḥ
- tatrāsīnaṁ sura-ṛṣiṁ
- rājā pāṇḍu-sutaḥ kratau
- papraccha vismita-manā
- munīnāṁ śṛṇvatām idam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
dṛṣṭvā—miután látta; mahā-adbhutam—nagyon csodálatos; rājā—a király; rājasūye—Rājasūyának nevezett; mahā-kratau—a hatalmas áldozatnál; vāsudeve—Vāsudevába; bhagavati—az Istenség Személyiségébe; sāyujyam—beleolvadását; cedibhū-bhujaḥ—Śiśupālának, Cedi királyának; tatra—ott; āsīnam—helyet foglalt; sura-ṛṣim—Nārada Muni; rājā—a király; pāṇḍu-sutaḥ—Yudhiṣṭhira, Pāṇḍu fia; kratau—az áldozatnál; papraccha—kérdezte; vismita-manāḥ—csodálkozva; munīnām—a bölcsek jelenlétében; śṛṇvatām—hallgatván; idam—ezt.
FORDÍTÁS
Ó, király! A Rājasūya áldozatnál Yudhiṣṭhira Mahārāja, Pāṇḍu Mahārāja fia saját szemével látta, ahogy Śiśupāla a Legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa testébe merült. Döbbenetében Nāradától, a nagy bölcstől, aki szintén ott ült, megkérdezte ennek az okát. Kérdését az összes jelen lévő bölcs hallotta.